PécsONE

Pécsi lány a Harper’s Bazaar-ból

Szőke Barbie, a divat-trend rovatunk vezetője, az elmúlt hét évben többet volt Ázsiában, mint itthon, és ez alatt számos divatmagazinban és kifutón szerepelt. A pécsi modell karrierjéről, utazásairól, saját ügynökségéről és persze a divatról mesélt a PécsONE-nak.

Ritkán találkozom modellekkel. Vagy csak azt hiszem? Hiszen az utcán nem extrém hajkoronákkal, Haute Couture ruhákban sétálnak… A fotói alapján próbáltam elképzelni Szőke Barbiet. Sikertelenül. Az interjúra egy nagyon fehér bőrű, smink nélküli, nyúlánk lány érkezett, egyszerű, rövid fekete ruhában. Csak a magassága emlékeztetett a fejemben élő „modell”-re. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt írnám: természetes.

Mikor jutott eszedbe, hogy kifutóra lépj?

Nem terveztem soha, ezért elég későn, húsz évesen kezdődött a pályám, de rokonaim, barátaim, és főként a nagymamám nagyon bíztattak, hogy próbálkozzam meg vele. Véletlenek folytán, egy pécsi ismerős, majd egy pesti fotós által kerültem az első ügynökségemhez, és egy általuk szervezett modellversenyt követően kezdtem meg a munkámat.

Korábban mennyire volt fontos neked a divat?

Érdekelt, nagyon szerettem nézni a modelleket a kifutón, a tévében, de úgy öltözködtem, ahogyan nekem tetszett. Az aktuális trendek nem befolyásolták a mindennapjaimat.

Milyen volt belecsöppenni ebbe a világba?

Minden nagyon új volt és izgalmas, tetszett az állandó változatosság és ez a fajta pörgés. Az akkori ügynökségem először Szingapúrba küldött három hónapra. Utána pedig Malajziában töltöttem ugyanennyi időt. Ez a hat hónap nagyon meghatározó volt számomra, hiszen az első impulzus volt, ami ebben a szakmában ért. Magával ragadott, hogy mennyire más világ, más a kultúra, az emberek mentalitása is, és nagyon megszerettem. Utána már én kértem, hogy oda ajánljanak, s mivel a karakterem is az ottani piacokra volt a legmegfelelőbb, és ott tudtam jól érvényesülni, szívesen küldtek. Éltem többek közt Hong Kongban, Kínában, Taiwanon és Dél-Koreában is.

Mi az, ami meghatározza, hogy ki hova való? Azt mondtad, te inkább a keleti kifutókra...

Igen, az arcom kifejezetten érdekes az ázsiai ízlés számára: szeretik a letisztult, igazán fehér bőrt, az európai, illetve kelet-közép-európai vonásokat. Ezen kívül az alkatom is inkább erre a piacra volt alkalmas.

Nem voltál csalódott? Minden modell a nyugati fashion weekekre vágyik.

Nem. Annyira tetszett az, ami Ázsiában fogadott: a környezet, az építészet, még a levegő illata is más volt. Európán belül előtte is jártam már sok helyen, de az európai kultúra, aminek mi is részei vagyunk, lényegében egységes. Ázsia viszont újdonságot jelentett.

A fizikai adottságokon kívül mi kell ahhoz, hogy valaki a világ másik felén legyen modell? Előny vagy hátrány ez a közép-európaiság, pécsiség?

Azt hiszem, valójában mindegy, hogy az ember hova való, addig, amíg kellően elszánt, van egy kis szerencséje, és olyan emberekkel tud kapcsolatba kerülni, akik ismerik a piacot és egyengetik a modellkarrierjét. Fontos, hogy legyen egy ügynökség, ami felfedezi, és aki megfelelően tudja menedzselni a tehetségeket.

Kate Moss és Stella McCartney társaságában

Ebből a szempontból, a nyugodtabb, vidéki városi életmód, amelyben felnőttél, mennyire jelent visszahúzó erőt?

Nem hiszem, hogy visszahúzó erőt jelentene. A fotósok és a tervezők is azt szeretik, aki alázatos, kitartó, türelmes, nincs elszállva magától. Sokszor úgy érzem, hogy akik kisebb városból jöttek, jobban alkalmazkodnak a feltételekhez. Én elég visszahúzódó lány voltam és nem is szerettem különösebben szerepelni. Eszembe sem jutott, hogy a későbbiekben ilyen munkám lesz. De amikor végül elkezdtem fotózásokra járni, olyan művészekkel találkoztam, akik nagyon jó instrukciókat adtak arra vonatkozóan, hogyan pózoljak, milyen legyen az arckifejezésem, segítettek átszellemülni és tudtam, hogy a végeredmény is nagyon szép lesz. Tetszett a légkör, így lényegében nem is munkának fogtam fel, hanem egy olyan helyzetnek, amiben jól tudtam érezni magam. Közben rengeteget tanultam és sokkal magabiztosabbá váltam. A sok utazásnak köszönhetően pedig az ember világnézete is változik, a horizontja is tágul.

Kik azok, akik meghatározták a pályádat?

Sokat köszönhetek az első ügynökömnek, akivel évekig dolgoztunk együtt. Valamint a családomnak és a páromnak is, akik mindig támogattak a munkámban, és akiket akkor is magam mellett érezhettem, amikor több ezer kilométerre voltam tőlük. Oleg Borisuktól pedig, akinek a képei nagy számban szerepelnek a bookomban, nagyon sokat tanultam a pózolásról, egy-egy életérzés kifejezéséről. A külföldi modellek közül ikonnak tekintem például Kate Moss-t, akivel volt szerencsém személyesen is találkozni. Szeretem a munkáit és csodálom, amiért negyvenévesen is, még mindig a csúcson tud maradni.

Saját ügynökséget hoztál létre Crisp Model Management néven. A nemzetközi divatvilág mely területeire dolgoztok?

Elsősorban a nemzetközi top piacokra fókuszálunk, de a világ minden tájára közvetítünk modelleket. Anyaügynökségként arra törekszünk, hogy megtaláljuk azokat a tehetségeket, akik alkalmasak arra, hogy ebben a szakmában eredményeket érjenek el. Majd minden támogatást megadva, elkezdjük felépíteni a könyvüket, megtanítjuk a sétát, pózolást és együtt kitaláljuk, mi lenne számukra a legmegfelelőbb út a sikerhez.

Kezdetben Pécsett volt az irodátok, fél éve pedig Budapestre költöztetek. Miért?

Azért döntöttünk így, mert a hazai piacon az számít, ha valaki budapesti – ez tény. Igaz, a külföldi kapcsolataink tekintetében ez persze mindegy. Mivel azonban itthon is jelen akartunk lenni a szakmában, a mindennapi pörgésben, Budapesten ez sokkal könnyebben megvalósítható. Ezzel együtt sok pécsi modellel is dolgozunk.

Hogyan választjátok ki a modelleket?

Több városban szoktunk modellválogatást tartani, a közösségi médián és a weboldalunkon keresztül is sokan jelentkeznek hozzánk. Ezen kívül pedig mi is igyekszünk nyitott szemmel járni és új tehetségeket felfedezni. Gyakran szólítunk meg akár bevásárlóközpontokban, koncerteken is olyan fiatalokat, akikben látjuk a potenciált.

Kiben látjátok meg egy pillanat alatt?

Ami nagyon fontos, az a vékony, nyúlánk testalkat...

Mennyire vékony, mert ekörül manapság elég nagy a polémia?

Számunkra nagyon fontos, hogy akiket képviselünk, azok egészséges keretek között, a genetikai adottságaikhoz mérten őrizzék meg az alakjukat. Arra törekszünk, hogy a modelljeink semmiképp sem szélsőséges diétákkal, hanem kiegyensúlyozott étkezéssel, rendszeres testmozgással érjék el a kívánt külsőt. Ehhez pedig minden támogatást megadunk. Életmód-tanácsadóval közösen állítjuk össze a személyre szabott edzésterveket és étrendet. Alapvetően viszont van egy standard méret, amelynek meg kell felelni, mert a tervezők is ilyen méretben állítják össze a kifutóra, fotózásokra szánt ruhadarabokat. Magasságot tekintve női modellek esetében ez 173-182 cm, amelynek az alsó határa mostanában egyre feljebb tolódik. A divatheteken például legtöbbször elvárás, hogy a modell 177-182 cm között legyen. Fiúknál ez az érték 184-190 cm között mozog. A lányoknál adott még a derék, amely nem lehet több 62 cm-nél, és a csípő méret 92 cm-es felső határral, de ez a nyugati piacokon inkább 87-88-as csípőt jelent.

Mi az, ami egy arcban megfog?

Nagyon nehéz ezt körülírni. Az a lényeg, hogy olyan arcot lássunk, ami valamiért különleges. Nem feltétlenül az iskola szépére kell gondolni, hanem egy olyan karakterre, amely valamiért magára vonzza a tekintetet. Természetes, tiszta. Esetenként az sem baj, ha van valami aránytalanság, asszimetria. Ha mondjuk valakinek akár kicsit nagyobb a füle, vagy hézag van a szemfogai között. De nagyon fontos az átütő tekintet, ami magával ragad.

Ruhák között telnek a napjaid. Minden ruhával kicsit egy másik személyiséget is magadra öltesz a stiláris követelmények szerint. De neked személy szerint milyen a stílusod? Melyek a kedvenc márkáid?

A luxusmárkák közül például a Vivienne Westwood, Dries Van Noten, Burberry, Prada és Chanel bemutatókat szeretem nagyon. Ami engem illet a túlzások, az erőteljes színek, formák helyett én inkább a letisztult, kissé minimalista stílust kedvelem. Szeretem a pasztellszíneket és a feketét, szürkét. Úgy gondolom, egy fekete ruha szinte bármikor felvehető. Fontos számomra a kényelem, a hétköznapokban ezért nem is szeretek magassarkú cipőben járni.

Melyek a kedvenc ruhadarabjaid vagy kiegészítőid?

Azt szokták mondani, ha van egy jó táska, akkor szinte mindegy, hogy mit vesz fel az ember. Egyébként nagyon szeretem a combközépig érő ruhákat. Te mikor lépsz legközelebb kifutóra? Én magam egyre kevésbé koncentrálok a modellkedésre. Most már inkább az ügynökség vezetésével, a modelljeim menedzselésével foglalkozom. Arra törekszünk, hogy egyre több modellünk szerepeljen a legjelentősebb bemutatókon.

Fekete Vali

Ezeket olvasta már?