PécsONE

Csináljad!

Éppen harminc éve dolgozik az egyetemen. Munkajogot, társadalombiztosítási jogot és európai munkajogot oktat, oktatási rektorhelyettes. Messziről megismerni jellegzetes hajviseletéről, csokornyakkendőjéről. Beszélgetés dr. Berke Gyula munkajogásszal, a PTE rektorhelyettesével.

Mi változott meg az egyetemen a rendszerváltozás óta? Akkoriban kerültél az egyetemre.

Minden megváltozott, szinte rá sem lehet ismerni. Akkoriban a jogi karon évfolyamonként száz hallgató tanult, ebből tizenöt év alatt összesen öt-hatezer hallgató lett: megtízszereződött a létszám. Az 1980-as évek végéig a jogászképzést visszaszorította az oktatáspolitika, jóval korlátozottabbak voltak a keretszámok, szigorú volt a felvételi. Ez hatalmas elhalasztott keresletet alapozott meg, ami kitört a rendszerváltozás után – ez minden jogi karon érzékelhető volt. Az is, hogy a korábbi négy jogi karból lett kilenc képzőhely, s mindennek nyomán eltömegesedett a jogászképzés.

A tantárgyak mennyire változtak meg?

Alapvetően. A tantárgystruktúra is egészen más lett, a tantárgyak tartalma is, és ebben nagy jelentősége volt az EU-s csatlakozásnak. A jogharmonizációs követelmények komoly nyomot hagytak a jogászképzésben.

Mit tud a pécsi jogi kar? Miért jó ide járni?

Öt évvel ezelőtt erre a kérdésre karakteresebb választ tudtam volna adni. Akkor még jogi kari dékán voltam, kiemelkedő infrastrukturális körülmények között működött a jogi kar: hatalmas összegeket költöttünk fejlesztésre kormányzati és saját forrásokból. A tantermek, az informatikai infrastruktúra, a szolgáltatások kiemelkedőek voltak országos szinten, azóta kicsit felzárkóztak a többi jogi karok. Öt éve kiemelkedően jó volt az oktatói gárda, tényleg nagyszámú minősített oktatóval, rengeteg nagydoktorral dolgoztunk… Spiccen voltunk a jogi karok között. Az infrastrukturális előnyünk elkopni látszik, és ahogy fogy a hallgatói létszám, úgy fogy az oktatók száma is. De a joghallgatóink ma is nagy számban mehetnek külföldre, kitűnőek az Erasmus-ösztöndíjas kapcsolatok, nagyszerű jogi karokra lehet elmenni Pécsről. Normális termekben, tiszta, világos helyen tanulhatnak a hallgatóink. Sokat költöttünk a kertre is. Az oktatóink szinte kivétel nélkül külföldi tapasztalatokat hoztak haza. Tanultak vagy dolgoztak is külföldön – ez nagyon szerencsés helyzet. Az oktatói gárdánk a magyar jogéletnek integráns részét képezi.

Te mit kutatsz a munkajogon belül? Választottad a témádat vagy ő választott téged?

Választott. Nem készültem munkajogásznak. Közigazgatási jogásznak gondoltam magam, de a munkajog tanszékre hívtak, s noha volt már állásom, elfogadtam. Akkoriban kockázatos döntésnek tűnt. Kiss György kollégám hívott. Sok mindent csináltam már a pályán, de oktatni szeretek leginkább. A jogterület egyébként lebilincselően érdekes, bár ezt nehéz elhinni. A régi főnököm azt szokta mondani, hogy a munkajogászok olyanok, mint a nőgyógyászok, mivel ők is minden orvosi területhez magas szinten értenek (gondolta akkor ő). Mi, munkajogászok is ilyenek vagyunk, illetve szeretnénk lenni. A polgári joggal, a közigazgatási joggal és egyéb jogterületekkel is szoros a kapcsolatunk.

Hogy kerültél az egyetemi bürokráciába? Dékánhelyettes voltál sokáig, majd kétszer dékán, most pedig rektorhelyettes.

Egész fiatalon, a ’90-es évek második felében beválasztottak a szenátusba a jogi karon. Bátran megmondtam néhány kérdésben a véleményemet, talán ezért alakult így. Konfliktusos időszak volt, akkor lett rektor Barakonyi Károly, aki felsőoktatási menedzsmenttel foglalkozott, és jelentős átalakításokba kezdett az egyetemen. Korszerű és az akkori hazai közegben különösen korszerűnek számító amerikai, európai minták lebegtek a szeme előtt. Ebből sok vita származott. A szenátusban egyszer én is felálltam és heves kritikát fejtettem ki valamelyik rektori intézkedéssel kapcsolatban. Erre Barakonyi behívatott és azt mondta: „Öreg, ne magyarázz, hanem csináljad!” És kinevezett főtitkárnak. Piszok fiatal voltam ehhez a műfajhoz. Akkor kezdődött az orvosokkal az integráció előkészítése, ami 2010-re meg is valósult. Akkor is oktattam az igazgatás mellett. Amikor ez a megbízás lejárt, ezekre a tapasztalatokra építve dékánhelyettes lettem három dékán alatt, utána meg dékán. Ez így szinte törvényszerű volt, szerves fejlődésnek látszott.

Hogy lettél oktatásért felelős rektorhelyettes?

Jogász dékánként nem szerettem volna orvos rektort, ezt meg is mondtam a rektorjelöltnek. Ő erre úgy reagált, hogy a második rektori időszakában felkért rektor-helyettesnek.

Jó taktikusnak tűnsz!

Azt hiszem, nem voltunk sokan, akik szemtől szembe is megmondták a véleményüket Bódis Józsefnek. Így – tulajdonképpen – újra arra kértek, hogy ne dumáljak, hanem csináljam. Azzal viszont nem számoltam, hogy az oktatási terület ilyen bonyolult és kényes az egyetemen.

Mire gondolsz?

Nem kedvező az egyetem számára a demográfiai helyzet, de ugyanez lehetőségeket is hordoz magában. A korábbi tömegképzést át kell alakítani. Ez persze az oktatási módszertan változásának lehetőségét is magában hordozza, a kiscsoportos oktatásra gondolok például, a tehetséggondozásra – egyszerűbben: jobban figyeljen az oktató a hallgatóra. Ez jó esély az egyetemnek is. Az egyetemek esetében a szakok struktúráját újraszabályozták az elmúlt években, ez is nagy kihívást jelent. Más oldalról: az új szakok és az innováció lehetősége is megteremtődött – ez a folyamat is zajlik már nálunk. Kiemelten fontos ügyünk a nemzetköziesítés. Hangsúlyozzuk, hogy örvendetesen növekszik a külföldi hallgatók száma, de ez nem csak anyagi előnyökkel jár, komoly hozadéka lesz a képzés egésze szempontjából. Már mintegy ötven idegen nyelvű szak létezik a PTE-n, minden karon van már ilyen. Korábban csak az orvoskaron zajlott idegennyelvű képzés, de most már minden kar elindult vele. Ennek komoly hozadéka lesz akár infrastrukturálisan, akár az oktatói gárda felkészültségében. De ezzel sokat kell dolgoznunk. Én az idegen nyelvű órákon vért tudok izzadni, sokat kell rájuk készülni, s ott is keményen kell dolgozni. A felsőoktatásban tehát nehézségek is vannak, de a kitörési pontok is látszanak már. Az az alapkérdés, hogy egy-egy kar miként tud reagálni a változó környezetre. Az orvosok hagyományosan sikeresek ebben, a pszichológusok is jó irányban indultak el, ahogy a műszaki kar és a közgazdászképzés is. A művészképzésben is van komoly potenciál.

A jogi kar mennyire alkalmas erre?

Van egy ígéretes kezdeményezés, amely elakadt a bürokrácia útvesztőiben, de még két-három év, és elindul. De örömmel állít-hatom, hogy az egyetem valamennyi kara képes idegen nyelven oktatni. Ahogy fiatalodik az oktatói mezőny, egyre inkább így lesz. Még vannak döccenők, de jó irányba tartunk.

Mennyire dinoszaurusz az egyetem? Mennyire tud gyorsan reagálni a változásokra? Mondjuk a műszaki karon virtuális labor is van, ott a Szentágothai Kutatóközpont, ahol világszintű víruslabor működik… Merre vannak még kitörési pontjai az egyetemnek?

A képzéssel, kutatással, innovációval kapcsolatos döntések elsősorban nem egyetemi szintűek. Jól mutatunk az ilyen rendezvényeken, szép beszédeket tartunk egyetemi vezetőként, de ezek a döntések az egyes tudományterületeken és a karokon történnek meg. Ez így természetes. Az egyetemi vezetők képesek olyan döntéseket hozni, amelyek támogatják (esetleg hátráltatják) ezeket a folyamatokat. Koordinálunk, preferenciákat állítunk egy-egy idő-szakra. Ennyiben nem vagyunk dinoszauruszok. Ha a hatalmas, központosított igazgatási szervezetet nézzük, akkor a méretünk miatt nehezen mozdulunk, ezt el kell fogadnunk. De az utóbbi években ezen a területen is előre léptünk. Állítom, hogy az egyetemi menedzsment területén az ország élvonalában vagyunk.

Közeleg a PTE alapításának 650-es jubileuma, amire kapott az intézmény 650 milliót. Mekkora szerepe van az egyetem életében ennek az életkornak?

Nem mondanám, hogy hatalmas hagyománya van az 1367-es esztendő megünneplésének, sem a városban, sem az egyetemen. Az viszont tény, hogy Pécsett 650 éve egyetemistákat képeztek, különösen jogászokat. Túl sok ismerettel nem rendelkezünk sem az egyetemről, sem a képzésről. Azt is látnunk kell, hogy nem beszélhetünk 650 éves folyamatos oktatási tradícióról (szemben más európai egyetemekkel). Ám ez így is hatalmas jelentőségű dolog, meg kell emlékeznünk róla a lehető legtágabb körben, s a lehetőséget fel kell használnunk arra, hogy fejlesszük az egyetemünket. A jubileum értelme abban rejlik, hogy minél több nemzetközi tudományos, művészeti és kulturális akciót tudjunk lebonyolítani. És ez így is lesz. Tudományosan a világ élvonalába tartozó események is lesznek idén. Relatíve sok megy el majd reprezentációra, ám ez szükségképpen alakul így: ünnepségekre, plakátra, reprezentációra muszáj költenünk, de jut a tudományra, művészetre is bőven.

Hogy néz ki egy napod?

Most már nem kelek korán. Valaha hajnali kettőkor, háromkor felkeltem – vagy húsz évig. A reggeli órákig sokat tudtam dolgozni, ezt már fizikailag nem bírom. Nincs már bennem annyi ambíció, hogy ezt erőltessem. Inkább az esti órákban tudok dolgozni. Az időm javát ez idő szerint a hivatalos ügyekkel töltöm, a szükségesnél kevesebb idő jut az oktatásra, kutatásra. Erre szántam ezt a pár évet. De megvan már a programom az elkövetkező öt évre. A tanszékemen egy akadémiai kutatócsoport működik, éppen most nyertünk egy nagy pályázatot.

A városban – legalábbis látásból – sokan ismernek, egyfajta jelenség vagy Pécsett a manapság már kirívónak számító csokornyakkendőiddel. Honnan ered a csokornyakkendő ötlete?

Az 1990-es évek közepétől ezt viselem. Ezzel az ember egy kicsit ki is tűnik a sokaságból, legalábbis Magyarországon. Azt is lehet mondani, hogy kényelmi oka van, egyszerűen, gyorsan fel lehet tenni, dani, hogy kényelmi oka van, egyszerűen, gyorsan fel lehet tenni, már nem tudnék megkötni egy „rendes” nyakkendőt. Brüsszelben jártam olyan csokornyakkendőboltban, ahol ötezerféle közül lehet válogatni.

Egyszer egy nagyobb társaságban láttalak mosolyogni, és eszembe jutott egy mosolygó mongol fejedelem-ábrázolás. Ez lehetséges?

Még Tóth József rektor mondta, hogy a National Geographicban talált a mongol kándinasztiákról egy cikket, családfákkal együtt. Abban szerepel Dzsingisz kán Berke kán nevű unokája. Így nézek ki, ezt sokan mondják. A magyar családok történetét ki tudja felderíteni? Egy zalai kis faluból származom. Lehet mongol ősöm, de különös vonzalmam nincs a kultúrájuk iránt.

Azt is tudom rólad, hogy nyáron eljársz biciklitúrázni, és nagyon jó bicajod van. Mit csinálsz még szívesen?

Szeretem a könnyű fehérborokat. A testes borokat már kevésbé. De igazán egy dolgot szeretek: olvasni. Mindent. Mostanában viszonylag keveset olvasok. Amikor több időm volt, akkor mindent elolvastam. A legelvetemültebb kortárs íróktól kezdve a jogi szakirodalom olyan szegmenséig, amelyhez közvetlenül semmi közöm. A lakásunkban mindenhol könyvek állnak. Egy időben komolyan gondoltam a gyűjtést, a könyvnyomtatás történetével is foglalkoztam. Szeretek biciklizni, bulizni a társaság miatt, de igazi örömet az olvasás okoz.

Balogh Robert

Ezeket olvasta már?