PécsONE

A böjt – a méregtelenítés metafizikája

Manapság nagyon sokat hallunk a különféle tisztítókúrák, illetve böjtölési szokások feléledéséről, orvosi felügyelettel rendezett böjttáborokról, amelyek funkciója elsősorban az egészség megőrzése.

A böjt több évezredes hagyománya azonban a különféle vallásokban liturgikus szerepet tölt be, szinte valamennyi világvallás része. Számos vallás előír olyan napokat, amikor megtiltja vagy csökkenti a táplálkozást, vagy előírja a húsevéstől való tartózkodást. Katolikusoknál a pénteki és a nagyheti böjt a legismertebb, a mohamedánok a ramadám idejére szabtak szigorú előírásokat. A böjtnek kezdetben egészségügyi indokai voltak, később az önmegtartóztatás és vezeklés eszközévé vált.

A nagyböjt a keresztény közösségekben a húsvét előtti negyvennapos előkészületi, bűnbánati időszak, amely hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart. Lényege a húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való felkészülés a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás révén. A vallásos gyakorlat középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll, kifejezve az ember Isten iránti szeretetét. A nagyböjt része az ima és a szegények megsegítése is.

A nagyböjt időtartama 40 nap, ami a Bibliában és a keresztény hagyományban visszatérő, hangsúlyos, az események jelentőségét kifejező szám. Jézus nyilvános életében végzett tevékenységeinek meg- kezdése előtt 40 napot böjtölt a pusztában; 40 napig tartott a víz-özön; 40 évig vándorolt a zsidó nép a pusztában; 40 napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta a Tízparancsolatot; Jónás próféta 40 napos kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének, lakói aztán bűnbánatuk jeléül nyilvános böjtöt kezdtek.

A negyvennapos böjtölés szokása már a IV. század óta szokás. A szerdai kezdet a VII. században alakult ki. Törvénybe II. Orbán pápa iktatta 1091-ben. Az ókeresztények hamvazószerdáján a nyilvános bűnösök mezítláb, zsákruhában vonultak a templomba, ahol a pap hamut szórt a fejükre, kiutasította őket a templomból, s nagycsütörtökig vissza sem mehettek. A hamuszórás hamvazkodás néven a XII. században a liturgia részévé is vált. A templomban a mise után az elmúlt évi virágvasárnapon szentelt barka hamuját a pap megszenteli, és keresztet rajzol a hívek homlokára „Emlékezzél, ember, hogy porból vétettünk, porrá leszünk!” szavak kíséretében. A hamuszórás a néphit szerint gyógyító erővel bír.

A XI. századig nagyon szigorúan böjtöltek. Késő délutánig nem ettek semmit, a böjti napokon pedig nem fogyasztottak húst, tejterméket és tojást. A lila a XIII. század óta számít a bűnbánat színének. Liturgikus hagyomány, hogy nagyböjt ötödik vasárnapjától (fekete-vasárnap) a feltámadási szertartásig a templomi feszületeket, továbbá a főoltár képét violaszín böjti lepellel eltakarják.

Ebben az időszakan tilos volt lakodalmat, bálokat tartani, a katolikusok nemcsak zsíros ételeket és húst nem ehettek, hanem sokáig bármiféle állati eredetű étel (tej, tejjel készült ételek és tojás) fogyasztása is tiltott volt – ez a későbbiekben enyhült, a XX. század elejétől pedig csak hamvazószerdára, a pénteki napokra és nagypéntektől nagyszombat délig tartó időszakra vonatkozik a szigorú böjt.

A nagyböjti önmegtartóztatás legszigorúbb változata a negyvenelés volt. Ilyenkor a böjtölő csak negyvenszer evett ebben az időszakban – tehát naponta csak egyszer, naplemente után. Szintén szigorú az a szokás, ami alapján a nagyböjt péntekjein csak hét búzaszemet ettek.

Régen a hittant tanulók (katekumenek) ekkor készültek fel a keresztség felvételére, ekkor ismerkedtek a hittételekkel, Jézus életével. Húsvét vigíliáján (nagyszombat éjjel) keresztelték meg a katekumeneket. Az ókorban minden évben csak ezen a napon kereszteltek.

Forrás:
Magyar Katolikus Lexikon
Militia Christi – Böjti szabályok

Ezeket olvasta már?