PécsONE

Egy visszavonult világbajnok

Ragoncsa Rita szemtelenül fiatal, húszévesen hírszerkesztő, tudósító. Szigetvárról költözött Pécsre, sikeres újságíró és sportoló.

Mióta dolgozol a Rádió1-ben?

Október óta, és csak szeptemberben költöztem Pécsre. Turizmus szakra jelentkeztem, de lenullázták a felvételim eredményét, mert nem volt olvasható a bizonyítványom. Fura történet, de nem bánom, úgyis inkább dolgozni szerettem volna előbb, megtapasztalni új dolgokat. Aztán jött az ötlet apukámtól, hogy mi lenne, ha rádióznék. Beszélni éppúgy szeretek, mint új feladatokba belevágni, így hát jelentkeztem. De addig megfordult még a fejemben a tanítástól kezdve az idegenvezetésen át a katonaságig minden. Sőt, még az is, hogy kimegyek külföldre… de végül beadtam az önéletrajzomat a Rádió1-hez, és felvettek. Közben felvételiztem kommunikáció szakra, de a rádióban biztattak, hogy inkább dolgozzak itt teljes állásban. Én ezt a fajta tanulást választottam az iskolapad melletti helyett. A gimnáziumban nem gondoltam volna, hogy egy év múlva egy rádióban leszek hírszerkesztő, tudósító. Ki látta előre, hogy én fogom a horoszkópot írni, vagy a menüajánlatot beolvasni!

A rádiózáson túl mi érdekel?

A politikán kívül minden. A barátom szerint katasztrófaturista vagyok. Földrengések, balesetek… Ez az érdeklődés talán a hírszerkesztésből is eredeztethető. Ha tehetem, hazamegyek Szigetvárra, vagy a barátaimmal szórakozunk, de ezekre mind csak hétköznap van időm, mivel hétvégén reggel 6-kor már én mondom a híreket. Egyébként szeretek még bicajozni, görkorcsolyázni, enni, aludni, kosarazni, amiben a gimnáziumi évek alatt szép eredményeket értem el, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én sportom, mivel hetente jártam a sebészetre. A sportok közül igazából az íjászat az, amit a legjobban szeretek csinálni.

Az íjászathoz brutális erő szükséges, vagy tévedek?

Akaraterő kell hozzá, plusz rengeteg kitartás. A hosszú, nehéz pályákon is végig kell menni, a dombokon cipelhetjük az íjakat, a fel-szerelést. Télen könnyebb, akkor nem terep-, hanem teremíjászok vagyunk.

Mi az a teremíjászat?

Igazából itt is ugyanúgy célokra, gumiállatokra lövünk, mint terepen, csak nem kell olyan sokat gyalogolni. De az íjászat nemcsak fizikai tevékenység, hanem szellemi is. Ha felmész a felszereléssel egy hatalmas dombra, s utána megállsz, koncentrálsz egy pontra, az nagyon nehéz. Nagyon fontos az összpontosítás, mindig csak a következő célra szabad koncentrálni. Távot becslünk – nincs megadva, hogy hány méterre van a cél. Ez akkor a legnehezebb, amikor dombon van a cél, vagy völgyben.

Milyen eredményeid vannak az íjászatban?

Tavaly előtt körülbelül 10-15 versenyen vettem részt, tavaly pedig kevesebb versenyen tudtam elindulni az érettségi miatt, ezért csak a rangosabb megmérettetéseken indultam el. 2016 februárjában Budapesten rendezték meg a HDH IAA nemzetközi szövetség 3D Európa-bajnokságát, amin a kategóriámban 1. helyezést értem el. 2016 augusztusában Sopronban rendezték meg a HDH IAA 3D világbajnokságot, amin szintén első helyezést értem el. Öt napon keresztül versenyeztünk, negyven fokban. Nagy kihívás volt, mivel a pályák 6 km hosszúak voltak. Sajnos jelenleg versenyszerűen nem íjászkodom, de reményeim szerint egyszer visszatérek. Most a rádiózás az, amivel elsősorban foglalkozni akarok.

Nem vagy egy tipikusan trendi lány. Milyen a viszonyod az épp aktuális divathoz?

Sosem érdekelt a divat, de azért figyelek rá, hogy csinosan nézzek ki. Az íjászatot is azért szerettem, mert akkor „játszós” ruhában lehettem. Boldogan trappoltam bele a sárba. Igazi rossz kislány voltam. Azt mondták, nem egy, de három fiú veszett el bennem. Most is fiúsan, gyorsan vezetek.

Húszévesen Pécsre költöztél Szigetvárról, éltél már Barcson is. Mit nyújt számodra ez a város?

Itt mindig van élet, mindig van mit csinálni. Lassan fél éve élek itt, de még egy csomó dolgot nem láttam a városban. A tévétoronyban sem jártam még soha! De ez lesz a következő, amit megnézek. És még egy csomó dolgot ki szeretnék próbálni. A legnagyobb vágyam az, hogy a Tettyén legyen egy házam öregkoromban, és onnan nézzek le Pécsre. De ezért még dolgoznom kell egy kicsit.

Tíz év múlva hol leszel? Mit fogsz csinálni?

A rádiózásban szeretnék maradni, s minél messzebb eljutni. Hogy hol leszek? Fogalmam sincs. Előbb a karriert szeretném egyengetni, aztán majd diplomát is szeretnék.

Mire vagy a legbüszkébb a világon?

A rádióra. Ez a saját teljesítményem. Amikor odakerültem, volt egy-két próbafelvételem, amiket később visszahallgattam… hát… szörnyű volt. Soha nem írtam még korábban hírblokkot, nem olvastam fel híreket. Azt gondoltam magamról, hogy még olvasni sem szeretek. De azóta eljutottam odáig, hogy több ezren hallgatnak. Erre vagyok a legbüszkébb.

Balogh Robert

Ezeket olvasta már?