PécsONE

A hippi és az idegenvezető

Nem pécsi sajátosság, hogy a sikeres vállalkozók között szép számmal vannak nőies, könnyed, kedves, sokszínű, szerény üzletasszonyok.

Észak- és Közép-Amerikában, Nyugat-Európa nagyvárosaiban az élet számos területén a nők vették át a vezető szerepet. Amerikában ma már a cégek 40 százaléka női tulajdonban van. Kínában a vállalkozók 40 százaléka nő. És mindez valószínűleg azért, mert az új típusú gazdasághoz új készségek kellenek: türelem, nyitottság, jó kommunikáció, alkalmazkodóképesség, figyelemmegosztás, együttműködés.

Vajon ezek a kedves, nyitott, vállalkozó nők, hogy bírják a gyűrődést, hogyan látják saját magukat abban a korban, amit néhány szakember ma már a nők évszázadának nevez?

 

A hippi

 

– Abból lett igazán elegem, hogy varrónőként mindig egy alagsorba zárva kellett dolgoznunk, és az ablaktalanságot egyszerűen nem viselem – magyarázza az első pályaelhagyást a szabadlelkű keramikus, aki büszke arra, hogy egykoron még Puskás Öcsi lányának a butikjába is szállított egyedi ruhadarabokat.

A babysitterként megnyitott amerikai túra igazán kalandosra sikerült. A hét évbe belefért két házasság, egy gyermek, Connecticut, Arizona és Kalifornia. A munkájában ma használt lapnyújtást Los Angelesben sajátította el, de tudta, hogy nem marad ott végleg, hazajön.

Kato Móni keramikus, kreatív alkotó. Budapesten született, eredetileg nőiruha-készítőnek, később fazekasnak és virágkötőnek tanult. Az egyedi kerámiák készítésének képességét már az USA-ból hozta haza. 2013-ban költözött Baranyába, jelenleg Bólyban él és dolgozik. Két gyermeke van. Egyedi kerámiatárgyakat, kiegészítőket készít.

– Engedd, hogy legyen, aminek lennie kell! Eszerint élem az életem – mondja, s hogy ezt mennyire komolyan gondolja, jól példázzák a hazatérést követő kanyarok. Kato Móni csak az álmodozáshoz kötötte oda magát erősen. Mindig gyorsan döntött, és így minden más a környezetében könnyen változott. A tengerentúlról hozott égetőkemencét először Piliscséven üzemelte be. A gyerek, és az asztalosmunkákat végző férjének történő állandó tolmácskodás mellett azonban nem nagyon jutott oda, hogy komolyan használatba is vegye. A házasságot egy gyors szétköltözés zárta le. Piliscsabán keramikusként egy intézményi műhelyben kapott munkát, és vele önállóságot is, de emellett hetente egyszer még egy benzinkúton is dolgozott. A mozgásigényét munkába menet, Piliscsév és Piliscsaba között az erdőben, gyakran mezítláb megtett sétával elégítette ki.

– Csináld azt, amit szeretsz, és nem kell dolgoznod soha többé! – mondja már ezekről az évekről is, pedig ekkor még nem volt saját műhelye. Azt a lehetőséget először Mohácson kapta meg. – A barátnőmhöz jöttem látogatóba, amikor az ismerősei lecsaptak rám. „Keramikus vagy? Ezek a te munkáid? Nagyszerű! Gyere, a busóudvar látványműhelyébe éppen egy keramikust keresnek…” Onnan nyomban vittek magukkal, beszéltek helyettem, csak kapkodtam a fejem. Egy hónapra rá már be is költöztem a mohácsi albérletembe. Anyám és egy nagyvonalú mentor segített az elindulásban. Mondanom sem kell talán, nulla vállalkozási ismeretem volt. Még azt sem mondanám, hogy az ösztöneimre hallgattam. Csak mentem, amerre fújt a szél, ahogy korábban is, és valahonnan minden lépéshez a segítség is megérkezett.

Talán éppen akkor, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a látványműhely nem tudja megadni mindazt, amire egy álmodozó keramikusnak szüksége lehet, jött egy új szerelem, és egy újabb költözés. Igaz, ez már nem repítette kontinensnyi távolságba. Az amerikai égetőkemence Bólyba költözött.

– Eddig a szárnyaimat próbálgattam, most a gyökereimet növesztem – mondja a vállalkozói szerepeit még ma is naponta próbálgató fiatalasszony. – Alkotó, tervező, gyártó, irodista, könyvelő, vásározó egy személyben, izgalmas egyveleg, de arra törekszem, hogy előbb-utóbb csak alkotó legyek.

– Milyen távra tekintesz előre, amikor tervezel?

– Napokban vagy években? – kérdez vissza, és a kérdésben benne van az egész eddigi élete. Mindenesetre most arra készül, hogy létrehozza a saját műhelyét.

 

Az idegenvezető

 

– Egy kisgyermekes anyuka számára az idegenvezetés sokkal kiszámíthatóbb, tervezhetőbb munka, mint a tolmácsolás – vallja be a világéletében tanári pályára készülő fiatalasszony. – Amikor 39 hetes terhesen még tolmácsolnom kellett egy kesztyűgyári programon, az ott lévők kedvesen meg is ígérték, hogy kesztyűs kézzel bánnak majd velem.

Ki gondolná, hogy egy házasság abból is összejöhet, ha az első kérdésre az ifjú hölgy nemmel válaszol! Pedig a sokoldalú, ám csendes és visszahúzódó Szandra esetében ez pontosan így történt. Igaz, az ominózus kérdés nem a házasságra vonatkozott, hanem arra, hogy a nemzetközi cserkész dzsembori szervezésében elvállalja-e az első számú segítő szerepét. Nem vállalta el, csak a részfeladatokban segített.

Hudson Szandra eredeti végzettsége szerint olasz–magyar szakos tanár, idegenvezető, a sheavajból készült kozmetikai termé- kek tulajdonosa. Piliscsabán és Olaszországban tanult, dolgozott nyelviskolában, volt esküvői tolmács, önkéntes cserkészvezető. Három gyermeke van, a nevét angolosan kell ejteni. A munkahely hozta Pécsre, tíz évvel ezelőtt.

– Egyszerűen nem éreztem magam alkalmasnak rá, féltem az ezzel járó felelősségtől – vallja be, ahogy azt is, hogy két évvel később ugyanannak a férfinak egy másik kérdésére már igennel válaszolt. – Pedig sokáig bolondított, elhitette velem, hogy nem tud olaszul, és rám bízta magát, hogy fordítsak, tolmácsoljak, magában meg jót mulatott. Aztán bevallotta később, hogy kitűnően ismeri a nyelvet, és a számomra oly vonzó olasz mentalitás hozzá is közel áll.

Pécsre azért költöztek, mert a férje itt kapott munkát. Ide költözött a család, de se barátok, se senki ismerős. A Hurcibaba klubba járó kismamák közössége volt az első, és mint később kiderült, a továbbiak tekintetében meghatározó kapaszkodó.

– Magunk között lazán csak habpartinak neveztük azokat az alkalmakat, amikor összejöttünk, és a konyhában közösen formáztuk a sheavajból a különböző dolgokat. Senki nem gondolta akkor, én sem, hogy ez komolyra fordul valamikor.

Valahogy így kezdődött az a történet, ami néhány év alatt önálló vállalkozássá, termékcsaláddá nőtte ki magát.

– Néha többen összejöttünk, néha kevesebben, de idővel kezdett komolyra fordulni a dolog, engem meg nyomasztani kezdett a felelősség, hogy nagyon aranyos ez, amit csinálunk, de nem szabad hibázni, mert akkor mi lesz.

2011-ben ezért elment, és kitanulta a „szakmát”, ma már 8 regisztrált kozmetikumot jegyez. Termékeit webáruházból és budapesti vásárokon értékesíti. Boltot nyitni („jaj, azt a világért sem!”) nem akar, de szeretné bővíteni a termékek körét. Egyedül dolgozik, nincsenek alkalmazottai, néha a férje segít neki. A három gyermek mellett szigorú időbeosztással él, és bár a vállalkozás indításakor voltak álmatlan éjszakái, nem érzi úgy, hogy nehezek lennének a mindennapok.

Én meg benne is hiába keresem a céltudatos, kemény, ravasz, határozott, következetes, állhatatos üzletasszony típusát. Sem ő, sem a hippi keramikus nem ilyenek. „Csak” nők, akik történetesen vállalkozásra adták a fejüket, és sikeresek.

Ferling József

Szerzőnk, Ferling József (58) eredeti foglalkozása szerint tanár. Pécsett és Komlón 10 évig dolgozott szerkesztőként és újságíróként, ma Magyarország egyik legismertebb PR-szakembere, a Magyar Public Relations Szövetség örökös tagja, a Pécsi Tudományegyetem címzetes docense. A nevét viselő vállalkozás, melynek vezetését 2 évvel ezelőtt a fiának adta át, a legnagyobb vidéki központtal működő pr-ügynökség Magyarországon, számos szakmai díj birtokosa. Munkája mellett a Business Network International magyarországi kommunikációs igazgatói feladataiért is felel. Rendszeresen tanít és publikál, több könyve is megjelent. Felesége Dékány Hilda, három gyermekük van.

Ezeket olvasta már?