PécsONE

A világ legjobb úszója szeretnék lenni

Kenderesi Tamás pécsi olimpiai válogatott úszó, fantasztikus idejével, amellyel a 2016-os riói olimpia előfutamainak középdöntőjében, valóságos kihívást jelentett Michael Phelps, 23-szoros olimpiai bajnok számára, magától értetődő természetességével és „sajtbureszeivel”, pillanatok alatt az ország kedvence lett. Januártól pécsi klubjában megkezdte fél éves felkészülését, amelynek csúcspontja a júliusi budapesti úszó világbajnokság lesz. A felkészüléséről, céljairól nyilatkozott a PécsONE-nak.

Most, hogy telik egy napod?

Reggel 5.12-kor kelek. Pécs-Újhegyről 5.45-kor indulok az uszodába, ahol 6.10-kor már a vízben vagyok. Fél 9-ig van úszóedzésem, majd kezdődik a kondi-edzés, ami futásból, saját testsúlyos gyakorlatokból, stabilizációból, statikus feladatokból, valamint sérülést megelőző gyakorlatokból illetve, a vállizom erősítéséből áll. Utána a nagymamámhoz megyek, ott reggelizem fél 11-kor, majd másfél órát pihenek, ha van rá lehetőség, akkor alszom is. Délután 4 órától 6-ig tart a következő edzés. Azt követően nagymamámnál megvárom Péter öcsémet, aki 8-kor végez a dzsúdó-edzéssel. 8.30-kor érünk haza.10-kor pedig már alszom, hogy másnap reggel kezdőd-jön minden elölről.

Fotó: Róka Róbert

Mióta élsz ilyen szigorú napirend szerint?

Ez az edzésterv most januárban kezdődött. De már úgy 6 éve majdnem minden reggelemet az uszodában kezdem. 5 éves koromtól úszom, 8-9 éves korom óta versenyszerűen. Amíg általános és középiskolába jártam, nem mindig tudtam reggel 2 órát úszni, de most már, hogy levelezős tanuló vagyok a budapesti Edutus Főiskolán ennek semmi akadálya.

Most mit tanulsz?

Kereskedelmi és marketing szakra járok. Bár valójában edző szeretnék lenni, úgy gondolom, hogy jó, ha az ember több lábon áll. Februárban fogok jelentkezni a PTE TKK edző szakára.

Az olimpia bronz és a „sajtburesz” hatására az egész ország kedvence lettél…

Eszembe sem jutott, hogy ez így alakulhat. De végül is én örülök neki. A „sajtburesz” miatt ugyanis a Zing Burger szerződést kötött velem, kitaláltak egy sajtburgert, amit, „Kenderesi sajtburesz”-re kereszteltek. Ezt összekötöttük azzal a jótékonysági akcióval, hogy minden eladott „sajtburesz” árából 200 forinttal támogattuk a paraúszókat.

A felkészülési időszakban van valami speciális étrend, amit követned kell?

Igyekszem odafigyelni arra, hogy mit eszem, meg hogy mit iszom, mert, hogy az sem mindegy. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy grammra kimérem, hogy mennyi szénhidrátot, mennyi fehérjét, etc. vihetek be. Viszont odafigyelek, hogy egészséges ételeket fogyasz-szak, nem iszom cukros üdítőket és kerülöm az olajban sült termékeket, chipsszeket. De még nincs semmiféle speciális étrendem.

Mi a versenysúlyod?

Olimpia előtt voltam 75 kg voltam. A pilleúszó-mezőnyben általában mindenki 80 kg fölötti. Például a Michael Phelps 88 kg és 193 cm, én a 186 cm-es magasságomhoz most 77 kg vagyok. Valószínű-leg még erősödnöm kellene.

Minden szempontból Phelps-szet igyekszel követni? Mennyire nagy idol ő a számodra?

Nagyon nagy. Sokszor hasonlítom magamat hozzá. Kis korom óta nézem az úszásait, meg az interjúit, elég sok mindent tudok róla. Ezért különösen hihetetlennek tűnt, hogy mellette úszhattam az olimpián, meg hogy az előfutam középdöntőjében jobbat úsztam, mint ő. Ugyanakkor pedig mindenki tudja, hogy a döntőben kellett volna nyerni. De nem panaszkodom ezzel a harmadik hellyel.

Magyar úszók között van-e példaképed?

A magyar úszók közül sok mindenkire felnézek, sokak eredményét elismerem. Régebben Gyurta Dániel versenytechnikáját figyeltem, amihez nagyon hasonlót használok én is a versenyeken. De példaképem egy van, és az Michael Phelps.

Sikerült Phelps-szel egy versenyen kívüli kapcsolatot is kialakítani?

Igen, találkoztam már vele párszor, például a rövidpályás vb-n. Azt hiszem egész versenyzői pályafutásomat meghatározza az a filozófia, amit ő így foglalt össze: „Minél nagyobbat álmodsz, annál többet érsz el.” Ő 23-szoros olimpia bajnokként vonult vissza az idén. Igaz már egyszer abba hagyta, de szerintem, most végleges a döntése.

Így a 2017-es budapesti vb óriási lehetőség lesz számodra. Ráadásul komoly elvárások is lesznek veled szemben. Hogyan készülsz rá?

Elsősorban nem a külső elvárásokra figyelek, mert az nagyon sok energiát vonna el saját magamtól. Nekem pedig megvannak a céljaim. Nyerni akarok. Ez a célom. Sokat tanultam az olimpián arról, hogyan osszam be az erőmet. Amit ott követtem, az nem volt jó stratégia, hiszen sokkal gyengébb időkkel is bekerülhettem volna a döntőbe és akkor lehet, hogy ott több erőm marad. Tanultam belőle, amit mindenképpen hasznosítani fogok a vb-n. Abból a szempontból pedig különösen bizakodó vagyok, hogy elég jól mennek szerencsére az edzések. Úgy tervezem, körülbelül egy-másfél hónap múlva visz-szahozom azt a formám, amilyenben az olimpián voltam. Ahhoz képest pedig még elég sok időm marad a felkészülésre. Nagyon jó időt szeretnék úszni és azzal természetesen nyerni szeretnék. Már várom!

Kik segítenek, támogatnak a felkészülésben?

Van egy szakértői gárda mellettem: orvos, arra az esetre, ha megsérülök, masszőr, gyógytornász, dietetikus, az erősítéseimet összeállító edző, és természetesen az edzőm, Tari Imre. Valamint a családom. Ebből a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nálunk a család az első. Szüleim kis koromtól rengeteget segítettek és segítenek még most is nekem. Családunk pedig decemberben gazdagodott egy új taggal, megérkezett a legkisebb, harmadik öcsém, Marcell. Mindannyian nagyon örülünk neki, hogy jött.

Tari Imrével, az edződdel a felkészülés szempontjából készítetek valami speciális stratégiát?

Első lépésben januártól megváltozott az edzésidőm. Továbbá a vb előtt megpróbálunk eljutni legalább két nagy versenyre, ahol összemérhetem az erőmet olyan úszókkal, akik világklasszisok. Igaz természetesen, hogy itthon sok kiemelkedő versenytársam lehet, de nem árt, ha nemzetközi szintéren is gondolkodom. Február 4-én, 5-én Nizzában, a Golden Tour névre hallgató versenysorozatban fogok indulni, hogy megnézzük, hogy hol tartunk. Február 10-én Mexikóba utazom edzőtáborba, utána március vége felé pedig Thai-földre, ugyancsak edzőtáborba. Ezt követően az országos bajnokságra megyünk, majd hazai edzőtáborok várhatók, július végén pedig, a világbajnokságon indulok. Elég sűrű program ez és a mindennapjaim is azok, de bírom, és mindenben örömmel veszek részt, ami előre visz a céljaimhoz.

Versenyzői pályafutásod nem volt zökkenőmentes. Előfordult veled komoly betegség, sérülés, úgymint a mononukleózis vagy térdszalag szakadás, alig fél évvel az olimpia előtt. Hogy lehetett ezekből rekord gyorsasággal kijönni?

Már azelőtt is értem el eredményeket, ifi olimpiát, Eb-t, felnőtt bajnokságot nyertem, úgy hogy még nem is voltam felnőtt a korosztályban. Voltak, tehát olyan eredményeim, amelyek miatt folytatnom kellett. A szüleimet sem hagyhattam cserben, akik általános iskolás koromban, minden délután elhoztak Pécsre, úgy, hogy 50 km-re laktunk. Nem lehetett, hogy csak úgy elengedjem mindazt, amit eddig elértem. Pedig elég kilátástalan volt néha a helyzet, amikor olimpia előtt fél évvel elszakadt a térdszalagom és járni sem tudtam... telje-sen elsorvadt a combizmom. 2015-ben pedig éppen a világbajnokságra indulás előtt egy héttel megbetegedtem és így nem úszhattam.

Kétségtelenül nehéz volt ezt feldolgozni, de pszichológusom, Járay Róbert segítségével, akivel már három és fél éve dolgozom együtt – sikerült túl lenni rajta. Az is sokat segített, hogy a sérülésem után elég sokan mellém álltak, kezelésekre, gyógytornára jártam, amin belül a gyógytorna sem csak abból állt, hogy a lábamat hozzuk vissza ugyan olyan helyzetbe, amilyenben volt, hanem más gyakorlatokat is végeztünk, így még egy harmadik féle edzést is beiktattunk a másik két alapedzés közé. Ez elég jó felkészülés volt, és fél év alatt sikerült feltornásznom magam az olimpiai formámba.

Mindig megcsinálod, amit eltervezel?

Igen, elég önfejű vagyok. Viszont nem szeretek más dolgával foglalkozni, csak azokkal foglalkozom, akik fontosak a számomra. Ebből a szempontból eléggé beszűkült a látóterem. De amit a fejembe veszek, azt igyekszem véghez vinni és mindent annak szentelek.

Öcséid, hogy viszonyulnak a sikereidhez?

Természetesen örülnek neki, és kritikusan figyelik a versenyeimet. Loránd öcsém 17 éves, velem egy csapatban úszik, már szintén ifjúsági válogatott, korosztályában az ország egyik legjobbjának számít.

Ő úgy érzem, nagyon felnéz és hallgat rám. Ugyan azon az úton szeretne haladni, mint én, ami ugyanannyira furcsa, mint amennyire jó érzés. Egyelőre az a célja, hogy az ifi vb-re kijusson. A másik öcsém, Péter 12 éves, ő dzsúdózik, neki is vannak már keretedzései, ami miatt havonta egyszer Budapesten kell edzenie. Ez még nem válogatott szint, de nagyon jó úton halad afelé. Hogy Marcellka mit fog sportolni, azt még nem tudjuk, de valamit biztosan, mert nálunk a családban ez elvárás. Édesanyám is sportolt, évekkel ezelőtt kosárlabdázott, édesapám súlyemelő volt, nagyapám pedig magasugró. A sport mindig meghatározta a család életét.

A pécsi klubnak 40 éve nem volt olyan versenyzője, aki olimpián érmet szerzett. A város két olimpiára szóló szerződést kötött veled. Milyennek látod így a jövőt?

Azt teszem, amit eddig. Rátaláltam arra az útra, amit követnem kell, és azt viszem most is tovább. Jelentős biztonságot ad ez a szerződés, hiszen minden szempontból támogatnak. Ez egyrészt egy biztos háttér, másrészt egy nagyon jó együttműködés alapja, ami kölcsönösen mindkét félnek, nekem és nekik is jó.

Milyen elvárásaid vannak magaddal szemben?

Mindenképp szeretnék győzni. Nagyon jó időt szeretnék úszni és arany érmet szerezni.

Tehát az arany a cél?

Igen. Az arany. Egyrészt mert nagyon jó formában érzem magam, már most januárban a felkészülési időszak legelején, másrészt mert amint mondtam, az olimpián egy fontos tapasztalatot szereztem, amit várok, hogy hasznosíthassam a vb-n.

A városban mennyire ismernek meg? Megállítanak, kérnek tőled autogramot?

Van rá példa. Néha, például amikor az Árkádban megyek. Vagy amikor moziba. Mert a moziba járás a hobbijaim közé tartozik, nagyon sok filmet megnézek.

Húsz évesen van alkalmad szórakozni, belefér az idődbe?

Ha a mozizást úgy tekintjük, akkor igen. De ilyen napirend mellett nem nagyon fér bele semmi. Amikor minden edzésen a határaimat feszegetem azért, hogy most nyáron, a világon a legjobb legyek, akkor két edzés között nem az az első gondolatom, hogy hogyan töltsem ki a nem túl sok szabadidőmet, hova menjek szórakozni vagy ilyenek. Hétvégén, ha van rá lehetőségem találkozom a barátnőmmel, Sebestyén Dalmával, aki szintén úszó, az olimpiai keret tagja. Ő Győrben edz, Székesfehérváron lakik, tehát nem tudunk gyakran találkozni. Elmegyünk moziba, de mindezen túl inkább pihenek, hogy felkészüljek a következő hétre.

Milyen filmeket szeretsz?

Mindent, ami jó. A horrort viszont kifejezetten utálom. Semmi értelmét nem látom, hogy valaki mesterségesen rettegjen. Ez az egyetlen, amit biztos, hogy nem nézek meg.

Pécsett az év emberének választottak. Hogy éled meg ezt?

Hatalmas megtiszteltetés ez, különösen úgy, hogy láttam a többi jelöltet, akik közül engem választottak. Ez nagyon jó érzés és olyan pozitív visszajelzés, ami sok erőt ad a mindennapokra, és a szoros napirend mellett különösen motiváló.

A világversenyeken a medencében tehát nemcsak magyar úszó vagy, hanem pécsi is…

Igen, feltétlenül pécsi versenyzőnek érzem magam. De nem felejtem el, Aparhantot sem, a Bonyhád melletti kis települést, ahol felnőttem. Középiskolás koromtól, amikor a Deák Ferenc Gimnázium tanulója lettem, töltöttem több időt Pécsett, de hétvégekre akkor is mindig hazamentem. Most pedig már lassan két éve, hogy az egész család, beleértve a nagyszüleimet is, ide költözött.

Mindig nagyon jó kezeled a sajtó előtti szerepléseket. Ez adottság vagy ezekre készülsz?

Nem hiszem, hogy ez adottság, és nem is lehet ezekre felkészülni sem. Szerintem ebbe bele kell jönni, ahogy jön, ahogy az ember érzi. Próbálok saját magam maradni és magamat adni minden helyzetben.

Fekete Vali – Sziráki András

Ezeket olvasta már?