PécsONE

Az építész egy kicsit mindig azzá válik, akinek tervez

Pelényi Margit Ybl-díjas építészt legtöbb munkája Pécshez, Baranyához köti. Munkáinak elismeréséként kétszer Az építészeti kultúráért díj első helyét, egyszer második helyét nyerte el, illetve Pro Architectura díjjal tüntették ki. 2006-ban Ybl-díjjal ismerték el szakmai tevékenységét. 2016-ban az országos Príma díjat vehette át építészet kategóriában. A díjról, szakmai ars poeticájáról, az építészet feladatáról és sok egyéb mellett Pécsről beszélgettünk.

A számos jelentős építészeti díj mellett most, az országos Príma díjat is megkaptad. Mit jelentenek számodra ezek a díjak?

Díjat kapni jó, abban a pillanatban, amikor az ember megkapja nagy öröm, de utána folytatódik tovább a munka. A korábbi díjaim is szak-mai díjak, most a Prímára is építészekből álló zsűri javasolt. Utána döntött róla az alapítványt kezelő kuratórium. Mindenképpen jó érzés, hogy a kollégákat magam mögött tudom, és az is, hogy így tágabb körben is elismerik a munkámat.

Kinek, vagy minek köszönheted, hogy az építészetet választottad hivatásodnak?

A bátyámnak, aki jóval idősebb volt nálam, a közvetlen családomból ő lett építész. Kislány korom óta felnéztem rá. Ő volt a példaképem, a mesterem is. Nagyon sokat köszönhetek neki. A pályaválasztásomat is ő befolyásolta, majd pályakezdőként vele dolgoztam zalaegerszegi irodájában.

Ma is még, de korábban még inkább, az építészek, a tervezők világát a férfiak dominálták. Hogy találtad             meg közöttük a helyed?

Ez a kérdés mindig előjön, hogy lehet nőként és építészként létezni. De én úgy gondolom, hogy bármilyen művészeti ágról legyen szó, teljesen mindegy az alkotó neme. Természetesen az építészet társadalomba ágyazottsága különösen erős, és a társadalmi elvárások Magyarországon még mindig férficentrikusak, s az építészet is az. De én ezt nem éltem meg bajnak, noha pályám során sokszor éreztem előítéletet. Különösen, amikor azzal találkoztam, hogy bizonyos jelentős teljesítmények ellenére még mindig bizalmatlanul viszonyulnak hozzám, noha az én helyemben egy férfinak már rég nem kellett volna bizonyítania. De ez nem baj, mert így jobban meg kell küzdeni az elfogadásért, ami újabb megoldásokra és jobb teljesítményekre sarkall. A könnyű siker az veszélyesebb.

A kollégákkal, kivitelezőkkel pedig néha kifejezetten előny, hogy vannak olyan női eszközök, amelyekkel az ember élhet vagy kicsit vissza is élhet, hogy keresztülvigye azt, amit elgondolt.

Vannak-e kedvenc munkáid?

Persze, a jobban sikerültek. Az építészet egy olyan sajátos terület, ahol ugyan az építészt nevezik egy-egy épület alkotójának, de a vég-eredmény tekintetében sokszereplős műfaj és nagyon sok tényező befolyásolja. Nyilván azokat a munkákat szeretem, amelyek jó minőségben, az elképzeléseimnek leginkább megfelelően épültek meg. Ez viszont nem mindegyikről mondható el, sőt, a kivitelezés szempontjából sok van, ami kívánni valót hagy maga után. A legutóbbi munkáim közül szívesen említem meg az Almalomb éttermet Hosszúhetényben, amely egy műemléki malom helyreállításából született. Vagy a Ferencesek utcájában a kesztyűboltot. Az elmúlt évekből nem sok munkát tudok megnevezni, különösen Pécsett vagy a régióban. Néhány tervem Nógrádban épült meg azért, mert a gazdasági válság az építészetet, és az építőipart nálunk különösen súlyosan érintette. Mostanában lábalunk ki talán belőle. De az elmúlt években kifejezetten a megrendelések hiánya volt a jellemző.

Pécsi Kesztyű Márkabolt

Milyen építészeti divatok, trendek vannak ma a világban és Magyarországon?

Nem szeretek trendekről beszélni. Az építészetre jó ideje igaz a párhozamosság, az egymás mellett, egy időben jelenlévő különféle irányzatok. Egy modernista vonal állandóan jelen van, de mellette egyfajta klasszicizáló irányzat is működik. Mindeközben voltak különféle kísérletek, zsákutcák, kitérők, vagy leginkább divatok, amelyek nem bizonyultak tartósnak.

Azon túl vagyok, hogy bármilyen irányzatra nagy hittel rávessem magam és az határozza meg a munkámat.

A modernista gondolkodás, talán az egyik legtartósabb. Visszatekintve a 20. századi építészet egészére, azt mondhatjuk, nincs új a nap alatt. Az embernek az az érzése támad, hogy mindent, ami tartós, időtálló és esztétikus megoldás, kitaláltak az elődeink. Egészen megdöbbentő, hogy milyen, máig korszerű épületek születtek, 50, 60, sőt 100 évvel ezelőtt. Gondolok itt a modernista építészetre vagy a Pécsett is meghatározó Bauhausra. Csodálattal tekintek Breuer Marcell, Mies Van Der Rohe, Luis Khan, és a többi nagy modernista építész munkáira. De a kortárs spanyol és portugál építészetet is nagyon szeretem, akik napjainkban nagyon erősek, vagy a japán tervezők munkáit, akik talán az utóbbi évtizedekben a legnagyobb hatást gyakorolták a világ építészetére.

Ezek a hatások elérik a hazai építészetet?

Szerintem a magyar építészet mindig nagyon érzékenyen reagált a nyugati világra jellemző irányzatokra. Régen is elérték az országot, pedig egy sokkal zártabb világban éltünk, mégis érdekes módon a tervezőirodák nyitottak kisebb-nagyobb ablakokat a világra. Manapság pedig különösen gyorsan eljutnak hozzánk, hiszen minden hozzáférhető.

Mindenképpen érződik egy magasabb minőség megjelenése, ami inkább technikai jellegű, az ami a kereskedelem és a különféle szabályozások miatt jön létre, (pl. hőszigetelési szabványok), ugyanakkor ez nem feltétlenül jelent a gondolkodásban vagy esztétikai minőségben javulást. Sőt, sok tekintetben az építészeti gondolkodásban, érzek visszalépéseket is.

Az építész formálja az építtető ízlését vagy alkalmazkodik hozzá?

Véleményem szerint mindkettő. Amikor ovit tervezek, akkor egy kicsit óvodás vagyok, hiszen bele kell éljem magam abba, hogy ő hogyan használja a teret. Amikor meg nyugdíjas házat, akkor pedig az idős emberek életét, igényeit igyekszem átérezni. Az építésznek kötelessége az építtető valós igényeinek megértése, és ennek szolgálata. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szolgai módon teljesítse minden óhaját, sőt gyakran meg kell őt óvni saját rossz elképzeléseitől. Erre csak megfelelően felkészült építész képes.

Milyen ma az építészet és a közönség viszonya?

Azt látom, hogy az építészet absztrakt nyelvét csak kevesen értik, mert nincs meg hozzá az a vizuális műveltség, amellyel befogadható lenne. Ezért nincs könnyű dolga az építésznek, ha a megrendelővel kell tárgyalnia. Csak ritkán adódik olyan megrendelő, akivel jól lehet beszélni vagy akár vitázni is. Mert az is nagyon fontos, a vita. De kétségtelenül nehéz a közös nyelvet megtalálni, hiszen az emberek nagy része képzetlen a vizuális művészetek, az alkalmazott művészetek befogadására, megértésére. Ezzel minden ilyen művészeti ág küszködik. Úgy szeretnénk a megrendelőnek jót csinálni, hogy azt ő is lássa, és értse, hogy az jó és mitől jó.

Ebben a tekintetben, a technikai minőség javulásával szemben, az esztétikai minőség hanyatlását látom. Ez nem pécsi jelenség, de Pécsett különösen szomorúan látom, hiszen ide azért jöttem a ’70-es évek közepén, mert ezt a várost meghatározta egy kortárs művészeti közeg, amely kitüntetett helyzetben volt a maga fiatalos, avantgárd szellemiségével, kísérletező kedvével. Ehhez képest sok minden, amit ma látok magam körül az unalmas, fáradt, avítt, öreges, és gyakran kulturálatlan.

Egy ház tervezésénél milyen szempontokat vezérelnek?

Mindent, amit tudok, igyekszem integrálni. Ebből születik egy holisztikus rendszer, amely a nagyon sok szempontból, egyfajta rendet rak. Ilyen szempontok például, hogy milyen a helyszín, a természet adta összes sajátosságával, a talaj minősége, a széljárás, milyen oldalról süt a nap, a telek formája, domborzata, elhelyezkedése, különféle részei, növényzete, de fontos szempont az is, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre. Ezeket figyelembe véve születik a forma, a szerkezet, amelynek funkcionálisnak és nem pazarlónak kell lennie, és közben figyelembe kell venni az anyagi kereteket, sokszor azoknak megfelelően kell módosítani. Tehát nagyon sok, szerteágazó dolgot kell egymással rendszerbe állítani. Mindezek összegzése, a dolgok hierarchiájának helyes felismerése egyfajta lényeglátás, vagyis a fontos és nem fontos dolgok közötti különbséget meglátni, számomra ez jelenti a tervezést.

Családi ház a Tettyén

Az anyagi lehetőségek bizony sokszor nem felelnek meg a megrendelők vágyainak…

Magyarországon még mindig túlméretezett, nagy, nehezen befűthető légterekben gondolkodnak az építtetők. Pedig a világ más részein, a válság óta érezhetően nagyon más lett a gondolkodás, akár magánházaknál, akár közintézmények esetében. Magyarországon létezik a magazinok által sugallt kép, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni egy lakóháznak, vagy lakásnak, ha lakói magasabb életminőséget vagy társadalmi státuszt képviselnek. Sokszor ez azért nehéz, mert az építtető, a majdani lakó, nem tudja, hogy hogyan lakik. Gyakori, hogy nem a saját, hanem egy elképzelt életnek akarnak megfelelni. Például egy olyan családnak, akik nem élnek nagy társasági életet nincs szüksége 40 négyzetméteres vagy annál nagyobb nappalira. A lakás még mindig egy korábbi világ elvárásaihoz igazodik, nagy közösségi és privát terekkel, külön szobákkal, miközben jóval kevesebb időt töltenek benne. Gyanítom hamarosan másképp fogunk gondolkodni a lakásról.

Almalomb Étterem

Melyek azok az építészeti értékek, amelyek Pécsett példaértékűek lehetnek?

Sok értékes épület jött létre az utóbbi tíz évben, sajnos ezek közül csak kevés az, ami pécsi építészek munkája. Ilyenek a 2010-es projektek, a Tudásközpont, a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, valamint példaként említhetném a Barbakán környékének a beépítését is, ami máig példamutató, magas építészeti minőség.

A Mecsek-oldal beépítése viszont, oly mértékig hordja magán a tíz évenként változó trendeket, divathullámokat, hogy egy sajátos építészeti káosz vagy eklektika jött ott létre, s hiába egy-egy épület kétség kívül meglévő magasabb minősége, ez az összképen alig képes változtatni.

A pécsi belváros középkori szerkezete miatt, sok régi házat kell felújítani, amelyek esetében külön kihívás azok léptéke, és nagyon rossz eredeti minősége. Ezeknek a felújításánál látok példákat arra, hogy a homlokzat részleges vagy teljes megőrzésével a környezetet és a városszerkezetet figyelembe véve, óvják meg a belváros karakterét miközben élhető minőségű épületeket hoznak létre. Bár ezeket a megoldásokat én nem nagyon szeretem, mégis megfelelő kompromisszumnak tekinthető, hogy a belváros ízeiből, hangulatából valamennyi megmaradjon.

Mit szeretsz ebben a városban?

A város szépségeire sokszor már csak akkor csodálkozom rá, amikor vendégeimnek mutatom meg. A középkori belvárost, az épületeket, a város egészének hangulatát, különösen nyáron. Számomra még mindig Pécs a legélhetőbb vidéki város.

Fotó: Pesti András
Szöveg: Fekete Vali – Patartics Zorán

Ezeket olvasta már?