PécsONE

Ön talán Napóleon?

Maskarát ölteni, álarcot tenni magunk elé a legizgalmasabb játékok egyike. A farsang, a jelmezbál igazi illúzió, játék és izgalom. A kisgyermekes szülőknek előbb persze munka, meg kapkodás, de aztán büszkeség, amikor megosztható az erről szóló galéria a közösségi oldalakon. De mi a helyzet a felnőttek világában, akiknek a munkahely, a vállalat, vagy éppen a saját vállalkozás lehet(ne) az a közösség, ahová ugyancsak jó lenne a mindennapokból kilépve egy kis játékosságot beletölteni?

Miközben a vállalkozások mind nagyobb része építi be szervezetfejlesztési gyakorlatába a különböző szabadidős programokat, csapatépítő tréningeket, a munkatársaknak és az ügyfeleknek szervezett különböző partikat, amelyek esetében a fantáziának szinte semmi nem szab határt, a céges farsangnak, a jelmezbálnak nem alakult ki erős gyakorlata.

Velencei karneváli maszkok – Forrás: Wikimedia / gnuckx

Évzáró buli, családi nap, villányi vagy szekszárdi bortúra, gokartozás, paintball, Ultrabalaton, vagy egy könnyed Pécs-Harkány váltófutás számos munkahelyi közösség éves programjában szerepel, bár ezek többségét sem a cégek HR-részlegei, hanem a munkahelyen kialakult baráti közösségek hozzák tető alá. A farsang pedig megmaradt magnak: munkahelyi környezetben nem forszírozza szinte senki sem.

Ha istennőnek, vagy ördöglánynak öltözött recepcióst, apáca jelmezben táncoló könyvelőt, stewardessként flörtölő marketingest, vagy a karaoke pultnál boszorkányként steppelő pénzügyest szeretnénk látni, a privát bulikon találkozhatunk velük. Ahogy a vikingnek, vagy Superman-nek beöltöző informatikusok, meg a csíkos rabruhát viselő mérnökemberek is ott engedik el igazán magukat, ahol közvetlen beosztottjaikkal vagy főnökeikkel, kisebb eséllyel futnak össze a bárpultnál. Saját óvatoskodásuk mellett ennek legalább annyira oka az is, hogy a céges HR-osztályok munkatársainak se büdzséjük, se kapacitásuk nincs arra, hogy évente több szabadidős programot szervezzenek. Több kisebb-nagyobb vállalkozás vezetőjét és munkatársát megkérdeztem, akik szinte egybehangzóan mondták: a céges farsangi buli nem is hiányzik senkinek. Még olyanok is ezen a véleményen voltak, akik párjukkal, vagy barátaikkal nagy előszeretettel szerveznek ilyen típusú összejöveteleket.

A céges farsangnak ezzel szemben nemcsak a költségei lennének magasak, hanem jelentősek a vele járó kockázatok is. Nem arra gondolok, hogy hányan részegednek le minősíthetetlenül, vagy, hogy a ruhatárnál nem szólalkoznak-e össze, esetleg erősködnek egymással indokolatlanul a szerelők, vagy az értékesítési versenyben egymással rivalizáló területi képviselők. Hiszen ezt megtehetik és meg is teszik az egyéb céges eseményeken. Hanem arra a túlfűtöttségre, ami a farsangi és báli hangulathoz évszázadok óta hozzátartozik. Hiszen a farsangi hangos mulatság eredete egy ősi hiedelem, mely szerint a tél végén életre kelnek a gonosz szellemek, és ezek elűzéseséért kell ijesztő jelmezekbe és hangos mulatozásba kezdeni. A farsangi szezon a párkeresés és párválasztás hagyományos időszakát is lefedi, sőt hosszú ideig fontos esküvői időszaknak is számított. Valószínűleg a másik nem iránt megnyilvánuló fokozott érdeklődés vezetett oda, hogy a legdivatosabb felnőtt jelmezek legalább annyira kihívóak, mint amennyire viccesek.

Érdekes adalék, hogy a világszerte híres velencei maszkok sem a mulatozást, hanem az elrejtőzést szolgálták, amikor a nem éppen erkölcsös életet élő velenceiek titkos útjaik alkalmával, ezekkel takarták el arcukat a kíváncsi tekintetek elől. 1268-ban a katolikus egyház be is tiltotta a maszkviselést. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat a bujaságot szimbolizáló szokások miatt később, az erkölcsös 16. és 17. században is tiltották. Egy kis rosszalló fejcsóválás azért ma is kijár azoknak, akik például banánnak öltözve jelennek meg a társasági programon.

Azt hiszem ezért is farsangi mulatozás helyett marad a báli szezon, elegáns helyen, elegáns meghívóval s rajta a manapság elengedhetetlen „dress code”-dal. A bálok szervezői pedig gondoskodnak az alkalom illő ételsor kiválasztásáról, az esemény témájára hangolt zenei kínálatról és arról, hogy a jóllakott vendégsereget a javarészt jótékonysági célokat szolgáló tombolasorsolásig jó hangulatban töltse együtt az időt. Ezt a törekvést támogatják a bálokon azok a farsang-idéző kiegészítő programok, melyek keretében legalább egy helyszínen kinyomtatható és hajnalban hazavihető fotó erejéig izgalmas és szép jelmezekbe öltözhetnek a báli résztvevők.

Így a farsang, illetve az időszak csúcspontját jelentő karnevál hangulatát inkább a céges környezeten kívül élhetjük át. Olyan közösségekben, ahol a másik személy ismeretlensége, vagy éppen a közeli baráti nexus miatt kockázat nélkül lehet megkérdezni a szembejövőtől, hogy „Ön talán Napóleon? Vagy a perzsa sah?”

Ferling József

Ezeket olvasta már?