PécsONE

Régi pécsi karácsonyok

A város emlékezetébe leginkább a tragédiák és az ünnepek vésődnek be. A bánat és az öröm perceire emlékszünk legtovább. Ezekről beszélünk legtöbbet. A város csak lakóin keresztül tud emlékezni. A roráték szürke hajnalai után, a karácsonyi ünnepi hóesésben, amikor megállunk egy percre a szeretet titkának kapujában.

A kollektív emlékezetet sok minden segíti, többek között régi újságok, családi levelek, fényképek és személyes naplók. Mindenki, minden család máshogy emlékszik, de az emlékezés különös útvesztőiben biztos pontnak látszanak az egykori pécsiek naplói. Sok jeles naplóíró élt a városban, de most csak egy naplót nyitunk ki a karácsonyi részeknél.

Dr. Vasváry Ferencz jogász professzor több száz oldalas naplót írt, amit egész életében akkurátus pontossággal vezetett.  Lapozzunk bele az 1908-as karácsony körüli napok eseményeibe. Az ünnepek előtt nem volt tanítás a lyceumban, az örökös agglegény professzor délelőttönként szeretett szőlőjében tevékenykedett, esténként társadalmi és családi kötelezettségeinek tett eleget.

 

***

 

Pécs, 1908. XII. 18.

A Pécsi Franczia Irodalmi Kör (Cercle Litteraire Francias de Pécs) meghívása folytán Maurice Willemotte tanár a bruxellesi belga királyi akadémia tagja által a flamand irodalomról, a Pécsi jótékony Nőegylet helységeiben, jelen voltam. Zsolnay Miklós gyáros, a kör alelnöke, az előadás előtt Willemotte-nak bemutatott engem. (ruhatári díj: –, 20 k).

Pécs, 1908. XII. 20.

Egy régi faládából Vinczen Vincze vinczelléremmel pulykaketreczet készíttettem. (Sic!)

Édesanyámmal és húgaimmal délután fél 6 órától este 11 óráig látogatóban voltam Eötvös Sándor és nejénél. Ott voltak még Berecz József és neje két gyermekökkel. A kártyajátékot uzsonna (orosz tea czukorral, rummal, citrommal és teasüteménnyel, gesztenyetorta, czukrászi vegyes kis sütemény, vegyes párolt gyümölcs, bor, szivar és szivarka) szakította félbe.

Pécs, 1908. XII. 21.

A pécs-szkókói Vasváry-telepen a kertízekben elszórt málnabokrokat a délnyugati szölőízek legkeletibb barázdájába ültettem át, amely eddig konyhakertül használtattak.

Mint a Pécsi Püspöki Jogi Főiskola rendes tanára részt vettem a kartársaimmal együtt a Belvárosi Katholikus Kör igazgatói szobájában rendezett tanári (borjúpörkölt galuskával, 1 pohár sör, almás és túrós rétes, sült pulyka vegyes és párolt gyümölcscsel, császárzsemlye, fél liter fehér asztali bor, emmenthali sajt, narancs, alma, aszalt szilva, füge, czukorka, fekete kv, 3,50 k egy teríték. 10 f borravaló) vacsorán.

Pécs, 1908. XII. 24.

Édes anyámmal s Irma és Dóra hugaimmal előbb Vilma, majd Flóra hugomnál voltunk a karácsonyesti ünnepélyen jelen. Mindkét helyen díszes karácsonyfát állítottak fel. Kukinak egy ezüstfedelű üveg czukorhintőt, Luczinak egy ezüst serleget és Ferikének ruhára való barchent anyagot ajándékoztam.

Pécs, 1908. XII. 25.

Édes anyám az összes gyermekei és unokái részére karácsonyi összejövetelt rendezett, a mely d. u. 3-tól  este 9-ig tartott, s amelyen a tombolajátékot uzsonna (tejes kávé czukorral és tejes kenyérrel), majd vacsora (páczolt nyelv és füstölt sertéshús reszelt tormával és kenyérrel, diós és mákos patkó, linzi torta, narancs, bor, szivar és szivarka) szakított meg.

 

(Szerkesztette: P. Horváth Tamás)

***

 

Részlet a szerző Tündérváros című regényéből

 

Hát kezdődnek a hangulatos, szívringató és náthás roráték, amikor a harangozónak már akkor fel kell kelni, amikor a torony körül még nem jár más, mint néhány szállingózó hópehely. Aztán a nagy messzeségből koppan az első csizmasarok valahol a kanyargós kisvárosi utcán. A lehunyt szemű házakban legfeljebb a nagybetegek vannak ébren, amikor itt is, amott is félve csendül egy kapu, hogy fel ne költse a ház népét, és seprő nélkül lép át egy öregasszony a küszöbön. Pesztonka kis papucsa csattan, hogy ijedten elhallgasson a hajnali csöndben. Álmatlan éjszakájukat üres pipaszár-szurgatásával töltő öreg emberek vidáman krákognak, hogy akad valami tennivalójuk a jelenben a múlt időkön való gondolkodás helyett. Özvegyasszonyok ugranak ki hideg ágyukból, hogy elmenjenek felmelegedni a templomi gyertyához. Kopognak, suhognak, bokáznak, tétováznak a léptek a kisvárosi sötétségben. Néhol jelt ad egy nagykendő alatt vitt istállólámpa, hogy mások is ébren vannak, mire a harangszó szétbocsátja szárnyas meghívóit a havas háztetők felett. Az este dagasztott kenyér csendesen kel a kályha környékén, a gyermekek még a labdajáték második részét játsszák álmukban, a disznótoros hazafiakban javában keseredik az este elfogyasztott bor, amikor az alig világított templom megtelik öreg kabátokkal és könyörgő szívekkel, friss szoknyákkal és névtelen fohászokkal. Nem boldogtalanok azok, akik hajnali misére járnak ádventben. Karácsonyra a pécsiek bezárkóztak behavazott házaikba, befűtöttek a szalonokba, ahol a feldíszített fenyőfa állt. A gyerekeket próbálták szobáikban tartani, vagy ródlizni küldték őket a Rókusdombra meg a Tettyére. Estére meggyújtották a gyertyákat a fenyőn, és ünnepélyesen elénekelték a Mennyből az angyalt. A gyerkőcök nekiestek az ajándékoknak, és nagyon boldogok voltak. Aztán a böjt miatt halászlét ettek meg mákos gubát, hogy kitartsanak az éjféli miséig. A ferencesek templomában, a mise után megnézték a híres betlehemet. Hazafelé csak a hó ropogott a csizmák alatt az ünnepi csendben.

Ezeket olvasta már?