PécsONE

Minden kornak a maga nyelvén kell megszólalni

Kotvász Márta lakberendező és Horváth András építész több mint harminc éve élnek és dolgoznak együtt. Márta egy személyben a SUSI Lakberendezés, András a Horváth és Patartics Építész Iroda egyik tulajdonosa, Paks főépítésze, a Dél-dunántúli Építész Kamara elnöke. A vizualitásról, az építészeti divatokról, a környezeti értékek szerepéről Fekete Valival beszélgettek.

Banális kérdés, de mivel régóta érdekel, a legjobb, ha az elején tisztázzuk: Susi vagy Márta?

Susi: Susi, egyértelműen. A Mártára gyakorlatilag nem is hallgatok, hiszen egészen kis koromban édesapám hívott így és mindenki így ismer azóta. Sokan nem is tudják, hogy Susi és Kotvász Márta egy és ugyan az.

Szerencsés találkozás a tiétek, hiszen kiegészítitek egymás munkáját. Ketten együtt hoztok létre mindennapi életünket meghatározó tereket. Mit jelent a vizualitás a számotokra?

HA: Mindenképpen meghatározó. Nekem gyerekkortól fogva a képzőművészetek felé erős hajlandóságom volt. Talán inkább szülői eltérítésre kezdtem el foglalkozni az építészettel, mint egy jól megfogható és biztos egzisztenciának ígérkező hivatással. Épp ezért, azt hiszem számomra minden fontos, ami a környezetünkben látvány, de építészként számomra a látvány és a használhatóság összetartozik. Ezért az önmagáért való látvány, bár szép, de azt hiszem kevésbé fog meg.

Susi: Én messzebbről jöttem. Bölcsészként végeztem, és úgy is kezdtem a pályámat, hogy nem volt semmiféle otthoni indíttatásom a vizualitással kapcsolatban. A lakberendezéshez való kötődésem abszolút Andráson keresztül indult és fejlődött. Andrástól tanultam meg, hogy mit jelent az épített környezet, a funkció és az esztétikum egysége. A beszélgetéseink zöme ekörül forog. Így lett ez az életünknek egy nagyon fontos, közös területe, miközben a habitusunk emellett sok mindenben különbözik.

Hasonló az ízlésetek?

Susi: Azt hiszem igen. Hasonlóképpen gondolkodunk építészetről, belső térről, otthonosságról, és mindig megkérdezzük egymás véleményét: ő az anyagokkal kapcsolatban fordul hozzám, én pedig inkább a tér rendezésével kapcsolatban számítok a segítségére. De természetesen vannak finomabb részletek, amiben már nem feltétlenül találkozik az ízlésünk. András óvatosabb a változásokban, én pedig néha szeretek lázadni és szokatlan dolgokat kipróbálni, mondjuk az öltözködésemben.

Egy belváros közeli tetőtérben laktok. Miért tartottatok ki a társasház mellett?

Susi: Egyszerűen azért, mert itt akartunk élni. Életformánkhoz a városközpont közelsége hozzátartozik. Ezért építettünk tetőteret arra a lapostetős társasházra, ahol korábban, egy kisebb lakásban laktunk A tetőtér mindkettőnk szerelme, hiszen, ha belegondolunk az irodánk is tetőtérben van, a balatoni nyaralónknál is a tetőtér dominál.

HA: Fontosnak tartjuk, hogy a város gyalogosan is könnyen elérhető legyen, de fontos a szép kilátás is. Itt különleges a panoráma: messzire ellátni a horvát hegyekig, de mindezt a Kálvária és a Mecsek utca zöld dombjai között.

Saját lakásotok létrehozásában, milyen szempontok vezéreltek benneteket?

HA: Az adott alapterületen létrehozható legtágasabb terek rendszerét akartuk létrehozni, változatos, de egymással harmonizáló színekkel. Az a fajta együttműködés otthonunk a létrehozásakor forrt össze, amelynek az egyik végén az én szakmai ismereteim másik végén Susi terek használatára vonatkozó érzékenysége áll. Tőle tanultam meg, hogy a tereket nem önmagukért tervezzük, hanem azok számára, akik lakni fogják, A tervezéskor a használhatóság és a szépség egyensúlyára kell törekedni.

Sokan erejükön felül vállalkoznak önálló ház építésére, sokszor meglehetősen kedvezőtlen környezeti adottságok között, hatalmas kihasználatlan, kifűthetetlen házakkal…

HA: A közép-európai ember tudatához túlságosan erősen kötődik a lakóhely, mint az életének a produktuma, amelyet majd tovább ad, örökít. Sokaknak az a cél, hogy minél jelentősebb méretű házakat építsenek, miközben nem mérik fel jól, hogy valójában mire van szükségük. Gyakran beépítetlen területre költöznek, hogy a lehető legnagyobb szabadságot élvezzék, miközben infrastrukturálisan nehezen megoldható helyzetek elé állítják magukat, úgy a közlekedés, mint a közintézmények elérése szempontjából. Amikor Pécs városfejlesztési koncepcióját készítettük, nem véletlenül választottuk mottónak a „kompakt város” elnevezést, hogy felhívjuk a figyelmet a városi létnek az egyik meghatározó sajátosságára, arra, hogy a területeket intenzíven használjuk ki, és építsük be, természetesen biztosítva azokat a zöldterületeket és közterületeket, amelyek szükségesek. Így kell a városnak növekedni, és nem kifelé terjeszkedve elvenni a területeket a természettől.

Az egyik közös munka: Balatonöszöd, nyaraló – 2008

 

Mitől lesz otthonos egy lakás?

Susi: Alapvetően a bentlakóktól. Ezért a munkánknak a 80%-a pszichológia. A tulajdonképpeni szakma, amikor a vonalat kell húzni és anyag és színmintákat kell nézni, az a munkánk kisebb része. Ahhoz, hogy be tudjam rendezni valakinek a lakását, szükséges, hogy megossza velem, hogyan élnek otthon. Ez borzasztóan intim dolog. Gyakorlatilag egy család részévé kell válnom, hogy jó eredményt tudjak produkálni a számukra.

Nagyon sokat kell beszélgetni, hiszen nem az a lényeg, hogy olyan lakást hozzak létre, ami nekem tetszik, hanem amiben mások otthon érzik magukat. Ehhez tudnom kell például, hogy milyenek az alvási szokásaik, szoktak-e főzni, hogyan tudják kihasználni a konyhát, mennyire élnek társasági életet, etc. Sokszor magazinokat, internetes felületeket szoktunk nézni, amelyekkel kapcsolatban elmondhatják, hogy mi tetszik, vagy épp mi nem tetszik nekik egy-egy lakásban. Az nagyon hasznos, ha megmutatják, hogy egy térben milyen változtatásokat szeretnének: külön legyen a konyha vagy egybe nyíljon a nappalival, hogy hol legyen a TV, vagy hogy milyen tárgyaikhoz kötődnek. Azt szeretem legkevésbé, amikor valaki azt mondja, hogy ő „pont ilyet szeretne”, mert ahhoz én nem kellek. A többi csak ezután jön: a színek, a felületek, a burkolatok, az anyagok, a bútorok, etc

A megrendelők lakóhellyel szembeni elvárasaiban mennyire játszanak szerepet a reklámok, lakberendezési magazinok vagy akár tv-sorozatok?

HA: Külön tanulmányba illő terület, hogy a magyar embernek mindig vágyálmai vannak. Szeretne alpesi vagy mediterrán házban lakni, vagy szeretne amerikai típusú konyhát. Pedig minden ország építészeti sajátossága abból adódik, ami azon a területen természetes módon kifejlődött. Nagyon fontos, hogy minden funkcionális és formai kérdésnél megpróbáljuk megértetni a megrendelővel, hogy mindig az adott helyre kell megoldást találni, nem pedig valamilyen mintát beleerőltetni a lakóházukba. Sajnos a legtöbb ember nehezen szabadul meg a vizuális sztereotípiáktól. Ma lehetőségünk van látványtervekkel meggyőzni őket arról, hogy az otthonuk jól fog illeszkedni a környezetbe. Az illeszkedés a meglevő tiszteletét, és annak új értékekkel való gazdagítását is jelenti.

Susi: Nem kell félni attól, hogy miközben egy parasztház megtartja eredeti jellegét, a belső terei tekintetében abszolút megfeleljen a kor követelményeinek, és egy mai család elvárásainak. Ma például, bármennyire is kérik, nem tudok egy „ódon kúriát” létrehozni, legfeljebb olyat, mintha ódon lenne. De akkor ebben lesz valami színpadias, valami őszintétlen, valami, amitől az egész egy kirakat lesz, nem pedig élettér.

HA: Van jó példánk arra, hogyan illeszkedhet a táji környezetbe egy falusi ház, miközben egy városi ember életmódjának felel meg. Zengővárkonyban sikerült terveznem egy ilyen megoldást, ami 2012-ben az Év Háza különdíját kapta. Az oromfalak és a tető arányaiban visszaköszön a tradicionális falusi parasztház, ugyanakkor egy teljesen mai házról van szó, ami egyáltalán nem tesz úgy, mintha régi lenne. Olyan elemek vannak benne, amelyek megidézik a tradicionális formákat és szinkronban vannak a környezettel. Ennek a parasztháznak a kertjében, amint sok hozzá hasonlóban, feltűnik a kukoricagóré sziluettje is, csupán itt egy fedett terasszá alakítva. Fontos tehát, hogy amit ma építünk, az a mai kornak megfelelő esztétikumot és praktikumot képviseljen, de ha valamit a múltból felhasználunk, azt hitelesen tegyük. Azért idézzük meg, mert oka van, mert ott volt régen, mert az az elem vagy az a forma tartozéka annak a helynek, de nem teszünk oda hamisan olyan elemeket, amelyek úgy csinálnak, mintha évszázadok óta ott állnának. Minden kornak a maga nyelvén kell megszólalni. Minden korban az az igazi érték, amit abban a korban találtak ki, és alkottak meg. Ezzel lehet azt biztosítani, hogy az épített környezet, a mi kulturális területünk, folyamatosan fejlődjön.

Ez főépítészként gondolom különösen nagy kihívás egy város egészének a szempontjából, amiben egyfajta egységet kellene alkotni.

HA: Igen, de az egység az úgy egység, hogy az alkotóelemek magukban nem hazudtolják meg a környezetüket. Ha történeti egységet nézünk, abban megbújik a barokktól kezdve a rokokón át egészen máig sok minden, amiben tévedések is lehetnek, vagy egységet megbontó szándékok., Ma nem látjuk még ugyanezt a városképet harminc évvel későbbi szemszögből, és ezért korai még a kortárs beavatkozásokat megítélni. Nagyon kell vigyázni azzal, hogy amit ma idegennek, zavarónak érzünk, azt vajon szabad-e ezzel a megítéléssel eltüntetni, mert lehet, hogy 30 év múlva nem lesz olyan, amit a mai korunkból értékként tudunk felmutatni. Ma nagyon divatos az az attitűd, hogy ha valami nem történetileg védett, akkor azt le lehet bontani. Így el fogjuk pusztítani mindazokat az értékeket, amelyeket az elmúlt évtizedekben alkottunk, mielőtt felismernénk jelentőségét. Nagyon fontos, hogy minden egyes beavatkozásunk bátran és karakteresen mai legyen, miközben a korábbi korokból itt maradt örökségünkkel felelősségteljesen viselkedjünk. Mielőtt lebontanánk vagy átalakítanánk valamit, mindenképpen meg kell győződni arról, vajon mindent megtettünk-e az értékek megőrzéséért?

Hogyan lehet egy családnak új otthont teremteni?

Susi: Sok, sok beszélgetéssel… Egy meglevő lakás vagy ház átalakítását általában a megváltozott életkörülmények indokolják. Például a gyerekek megnőnek vagy elköltöznek, vagy idős szülőknek kell helyet kialakítani, vagy egyszerűen csak igény támad az újra… így a munka lehet akár csak átszínezés és kis bútortologatás, de lehet a tér teljes funkcionális újrastrukturálása, ami gépészeti és villamos tervezéssel is jár. A munkafolyamat ugyanilyen egy új építésű otthon tervezésekor is. Ezért a munka hosszú hónapokig tart. A vége viszont mindig akkor van, amikor a legapróbb tárgy is megtalálja a helyét, ha már egyszer az a sorsa, hogy együtt éljenek!

Pécsi Egészségügyi Innovációs Központ – 2010

 

Mi a nagyobb kihívás, családi házakat vagy közintézményeket tervezni?

HA: Szerencsére ahhoz a generációhoz tartozom, akik a lakóház tervezéstől kezdve a nagyobb létesítményeken át a belsőépítészetig mindent csinálnak. Részt veszek városléptékű feladatok megoldásában is, szabályozási és beépítési tervekben, városfejlesztési koncepciókban. Szerintem a tervezésnek az érdekessége vagy szépsége nem a léptéktől függ, hanem attól, hogy abban a léptékben, amiben az embernek gondolkodni kell, kellő alázattal és kellő odafigyeléssel foglalkozzon a feladattal. Mi terveztünk a Nádor Szálló rekonstrukciójától kezdve ételbárig a legkülönfélébb léptékben. Egy nagy projektnél nyilván egészen más gazdasági mutatók, építtetői program, elvárás és bonyolultabb összefüggések vannak, amik meghatározzák a gondolkodást., Egy kisebb feladat látszólag egyszerűbb,ám sokkal jobban kell figyelni a részletekre, de pont ebből adódik a szépsége is.

Szerettek együtt dolgozni?

HA: Igen, de gyakran vitatkozunk munka közben. Ha egy ház építése és lakberendezése a feladat, akkor az én fejemben összeáll egy ház, nemcsak a falakat látom, hanem az egészről van egy képem, a belső világítástól a finomabb hangulatokig és ilyenkor, ha Susi átveszi és folytatja, akkor néha egy kis küzdelem van, hogy az én elképzelésem és az övé mennyire képes találkozni. Susi hamarabb látja meg az eredményt, én pedig látom, a hozzá vezető út nehézségeit.  Így nem mindig egyszerű.

Susi: Én nem élem meg ezt küzdelmesnek, de kétségtelen, hogy a habitusunk miatt néha egymásnak feszülünk. Én minden feladatnak úgy állok neki, hogy ezt meg lehet csinálni, és igyekszem minden szempontból megvalósítani.  András pedig a maga pragmatikus módján racionális érvekkel igyekszik kordában tartani az elképzeléseimet. De természetesen tiszteletben tartjuk egymás szakmaiságát, amivel kölcsönösen egymást segítjük is.

Mivel töltitek a szabadidőtöket?

HA: Sokszínű és változatos életet élünk:  sportolunk, színházba, koncertekre járunk. Susinak köszönhetően aktív társasági életet élünk. Budapesten élő kislány unokáinkkal a családi együttlét örömeit éljük meg.

Susi: És sokat utazunk. Szeretünk a turisták által kevésbé ismert területeket felfedezni. Színeket, formákat, hangulatokat gyűjtünk. És észre sem vesszük, hogy ez is a munkánk.

Fekete Vali

Ezeket olvasta már?