PécsONE

Házak, kapuk, enter

Sok figyelemre méltó részlet van a város arra érdemes, főként korosabb házain. Ám csak kevés van közöttük olyan, amit felfedezhetünk, mert az utcáról látható, elérhető, sőt megfogható. Az egyik ilyen a kapu, csakhogy sajnos csorbulnak, fogyatkoznak. Egyes városrészekben a kérdést felvetni felesleges, míg elsősorban a belvárosban, vagy ahol még a 60-as évekig bezárólag egységes utcák, akár tömbök épültek, izgalmas felfedező sétát tehetünk.

Semmi sem akadályoz bennünket abban, hogy a házak kapuit szemügyre vegyük, ám ha a legszebb pécsi kapuk fotóit kiterítenénk valaki előtt, aki naponta láthatja őket, nem sokat ismerne fel közülük. Talán még azt sem, amin belép olykor. Pedig megérinti, megtapasztalja a kilincs formáját, a kapuszárny súlyát, megkopott felületét, esetleg rácsodálkozik a korára, s hogy még létezik. Szinte bizonyosan hat rá, aztán az érzés gyorsan elillan. A kapuknak nem sok esélyük van felkerülni a városlakók mentális térképére. Mindeközben vannak városok a világban, ahol a kémények, ablakok, kapuk fotóit képeken, képeslapokon mozaikba rendezik. A pécsi turista (is) alighanem sármosnak találja ezeket a képeket, a városokat meg irigylésre méltónak. Az is lehet, hogy otthon, a falán épp ilyen kép őrzi egy kellemes utazás emlékét.

 

 

Persze „máshol” minden más, meg az „akkor” is más, mint a most. A kapuk világában például még a lakótelepek időszaka előtt szinte minden darab egyedi volt – vagy ha lényegében nem is, azért valami apró egyediséget mindig felfedezhetünk. Akkoriban egy kaput nem lehetett csak úgy letudni. Már csak azért sem, mert kellett hozzá legalább egy jó asztalos vagy lakatos, és a jó mesternek önérzete volt. Nem az a fajta önérzet, ami a sértődéshez szolgál alapul, hanem ami miatt nem adott ki jelentéktelen munkát a kezéből. A kapu általában – ha kellett, ha nem – tekintélyes mérettel társult, amihez erős szerkezet, jó anyagok kellettek, melyek a későbbiekben javíthatók. Van mit csiszolni, igazítani, pótolni, s ez még a vasalataira is igaz. A mai kapuk többsége nem ilyen. A méltóság helyét jellemzően a gazdaságosság vette át. Senki sem rökönyödik meg azon, ha egy társasház kapuja műanyag, vagy akár eredetileg teraszajtónak szánt szerkezet. A kivételek azonban megérdemelnék a figyelmet. Van ilyen, ha kevés is.

Biztosak lehetünk abban, hogy egy képeslapnyi szép kaput Pécsett is találhatunk még. Aligha azonosíthatnánk a „pécsi kapu” stílust, az egyetlent, ami tipikus, amolyan ikon, mégis az összkép a városra jellemző. De vajon meddig lesznek még jellegzetes, míves kapuk? Mekkora veszélyben vannak? Kinek fognak jelenteni valamit, ha már javítani drágább lesz, mint lecserélni? És lecserélni milyenre fogják? Lesznek-e még finom részletek, egyedi vasalatok, míves kilincsek, kerékvető kövek? Elég-e várnunk a fejleményeket, vagy valamit tenni volna érdemes?

 

 

Lehetne mondjuk, egy „kaputérkép” az interneten. Olyan térkép, amin szép kapuk meg vannak jelölve, kattintásra pedig képek ugranak fel. Kezdetben kellene ehhez egy ügyes informatikus, egy valamirevaló építész vagy művészettörténész, esetleg esztéta, valamint egy igényes fotós. Persze némi jól felépített városmarketing sem ártana. Ha idegenforgalmi vonzerőnek nem is volna elég, benyomásnak az úti célról (esetünkben Pécsről) nem lenne rossz. No, és sétaútvonalnak azok számára, akik már jól ismerik a várost, így különösen a helyieknek. A térképet – fejlettebb fázisában – információkkal lehetne feltölteni a kapuk koráról, stílusáról, netán készítőiről, de legfőképp az értékeiről. Vagyis megjeleníteni azt, amit megőrizni érdemes. Ekkor egy lépéssel beljebb volnánk a kapuk megmentésében – lábbal a résben.

Pécs lehetne az a város, ahol a részletek, épített közegének értékei nem a véletlenre vannak bízva csupán, és kapui a virtuális térben megnézhetők. Annak is, aki tán éppen a lecserélésén gondolkodik. Megtudhatná így, milyen érték van a birtokában. Ez a felvetés nem a „kiskapukról” szól. Igaziakról. És nem egyről.

Szöveg: Patartics Zorán – Fotó: Cseri László

 

Ezeket olvasta már?