PécsONE

Júlia – Tokióból

Szeptemberben mutatta be a Pécsi Balett a Rómeó és Júlia című balettet, Vincze Balázs koreográfiáját, melynek társkoreográfusa Molnár Zsolt volt. Júlia szerepében Karin Iwatát láthatja a közönség, aki Tokióból érkezett négy évvel ezelőtt Magyarországra. Második éve a Pécsi Balett magántáncosa. Elnyerte a Magyar Táncművészek Szövetsége „Legígéretesebb pályakezdő táncművész”- díját, mindene a tánc, és imádja Pécset.

Mikor kezdődött a tánc iránti szenvedélyed?

Már elég korán, ötéves koromban kezdtem táncolni. Otthon, Japánban sokáig klasszikus balettet tanultam. Mivel ott más az oktatási rendszer, nehezebb az előrelépés, ezért gondoltam, hogy szerencsét próbálok külföldön.

Fotó: Sasvári János

Miért épp Magyarországot és Pécset választottad?

Japánban jártam nyári kurzusra, ahol az iskolaigazgató ajánlotta ezt a lehetőséget. Nálunk csak stúdió van, illetve vannak a Táncművészeti Egyetemhez hasonló iskolák, de kevésbé színvonalas, és drágább is. Ezen kívül nagyon nehéz továbbtanulni. Ezért úgy döntöttem, hogy Budapestre jelentkezek a Magyar Táncművészeti Egyetemre. Gyarmati Zsófia és Volf Katalin osztályában végeztem klasszikus balett szakon. Magyarországot azért választottam, mert nagyon szerettem volna nemcsak klasszikus balettel, hanem kortárs tánccal is foglalkozni, illetve a kettő közötti átmenet, a neoklasszikus balett is nagyon érdekelt. Itt mindegyik stílust tanulhattam, míg Japánban csak klasszikus balettel foglalkoztunk.

Diploma után rögtön Pécsre jöttél?

Az egyetem után jelentkeztem a Pécsi Baletthez próbatáncra, és azonnal fel is vettek. Most kezdem a második évadomat itt, és nagyon jól érzem magam. Amikor Pécsre jöttem, nem ismertem senkit, sem a társulatból, sem egyébként. Sajnos a családomat és a barátaimat évente kb. kétszer látom a távolság miatt. Azóta megismerkedtem pár orvosis egyetemistával és a többi táncossal is. Végre nem vagyok egyedül, és ez nagyon jó érzés.

A színpadi képeket Rajnai Richárd készítette

Hogy tetszik a város, hogy érzed magad?

Nagyon szép város. Amikor először jöttem ide próbatáncra, még csak keveset láttam belőle, mert addig csak Budapestet ismertem. De most volt időm felfedezni a belvárost és környékét is, ami szerintem nagyon szép. Tokió és Budapest után kisebb a város és kevesebb az ember, de nekem pont jó, mert nem igazán szeretem a tömeget. Pécs sokkal nyugodtabb város, mint az eddigi helyek, ahol éltem. Itt mindenre van időm. Mindennap van balettgyakorlat. A darabok is modernebbek, de nem csak klasszikus vagy csak modern, ami lazább, hanem a kettő között, amit nagyon szeretek. Amikor ide jöttem, szakmailag kicsit nehéz volt, mert addig csak klasszikus balettet tanultam, itt pedig minden darab modern volt. Persze meg tudtam csinálni, de teljesen más mozgás, mint a klasszikus balett. De most már a városban és a társulatban is otthon érzem magam. Kezdetben nehéz volt, mert se angolul, se magyarul nem tudtam, és otthon magyarul egyáltalán nem tudtam tanulni. De Magyarországon mindenki nagyon kedves volt velem. Lassan megtanultam a beszélt nyelvet, a korosztályom nyelvét az egyetemen. Sőt külön tanítottak nekem kifejezéseket, amiket mindenki szokott használni. Utána elkezdtem nyelvórákra járni a próbák mellett. A balettban ugyan nem kell beszélni, de az alapokat sem tudtam, hogy előre, oldalra menjek, vagy például a számokat. Nehéz volt, de most már egész jól megy. A magyar egyáltalán nem könnyű nyelv. Amikor Pécsre jöttem, már sokkal könnyebb dolgom volt, mert már tudtam magyarul, persze azért a kezdet mindig nehéz.

Magántáncosként nagyobb szerepeket kapsz, és már az első évadban is számos előadásban láthattunk. Mesélnél kicsit az itteni tapasztalataidról?

Sok előadásunk volt a tavalyi évadban, ezek közül A makrancos hölgy, a Carmen, a Hófehérke és a hét törpe, a Carmina Burana és A fából faragott királyfi előadásokban táncoltam, utóbbiban főszerepet is kaptam, mint királylány. Most mutattuk be a Rómeó és Júliát, amiben újra főszerepet kaptam. Júlia olyan szerep, ami nagyon közel áll hozzám, és nagyszerű érzés egy ilyen ismert történet feldolgozásában főszerepet táncolni. A klasszikus szerelmespár történetét mozdulatokban, táncban elmesélni csodálatos érzés, hiszen a mozdulatok sokkal közelebb állnak az érzelmekhez, mint a szavak. A másik kedvenc előadásom a Diamond, aminek bemutatója májusban volt, koreográfusa Leo Mujić, aki az egyik kedvenc koreográfusom, és akivel nagyon jól tudok együtt dolgozni. Minden előadás más, ezért mindegyiket nagyon szeretem, de ez a kettő, most a kedvencem.

Májusban megkaptad az „Évad legígéretesebb pályakezdő táncművésze”-díjat, amihez ez úton gratulálunk, nemsokára pedig egy oroszországi turnéra indultok a Carmennel. Milyen ambícióid, céljaid vannak a jövőre nézve?

Köszönöm. Nagyon jó, hogy már az első évadban díjat nyerhettem. Jó lenne, ha továbbra is kapnék főszerepeket, de nem ez a legfontosabb, hanem hogy egyre magasabb szintre fejlődjek. Erre törekszem mindig, függetlenül attól, hogy főszerep vagy sem. Jó lehetőség, hogy a Carmennel megyünk Szentpétervárra, és visszük több helyre Oroszországban, mert így sokan láthatnak minket. Ezért volt jó itt, Pécsett is a tánctalálkozó, mert ilyenkor jelen van a teljes szakma, és egymás előadásait is láthatjuk, amelyeket évad közben kölcsönös elfoglaltságaink miatt nem nagyon tehetünk meg.

Köszönöm szépen a beszélgetést, további szakmai sikerekben gazdag évadot kívánok, és érezd jól magad Pécsett!

Prim Péter

Ezeket olvasta már?