PécsONE

Szabadidő

A szabadság kincs. Az idő pénz. A pénz nem minden.

Ezen a gondolatmeneten haladva a szabadidő tehát azt jelenti, hogy drágán mért időnkért cserébe kincset kapunk. Hogy ezt a kincset ki hogyan használja föl, arról kérdeztük Kenderesi Tamás úszót, Darabont Mikold és Funk Iván művészházaspárt, valamint Horváth Zsoltot, a Pannon Filharmonikusok igazgatóját.

 

Kenderesi Tamás
– olimpiai bronzérmes úszó (PSN Zrt.)

Mennyi szabadidőd van az edzések, versenyek között? És ha akad, mivel töltöd?

Egyszer kiszámoltam, hogy egy héten harminckét órát edzek. És arra még rájön az a pluszidő, amikor itt vagyok az uszodában és készülődök meg beöltözök. Nem rég azt is kiszámoltam, hogy ebben az évben többet voltam edzőtábor és verseny miatt máshol, mint Pécsett. Az elmúlt egy hónapban viszont itthon tudtam lenni, ami már javított az átlagon. Amikor itthon vagyok, szívesen sétálok a Széchenyi téren vagy a Király utcában, ha időm engedi. A hétvégéket a barátnőmmel töltöm. Nagyon szeretünk moziba járni, meg horgászni a családdal. Ez most új hobbi lett. Csak az a baj vele, hogy ott is korán kell kelni. Vasárnap reggel meg már annyira nem hiányzik a fél 5-ös ébresztő, miután hétköznapokon is 5:10-kor kelek az edzés miatt. Szóval annyira nem tudnak rávenni, de ha úgy jön ki a lépés, felkelek, vagy később csatlakozom. De amúgy jó kikapcsolódás. Nézni a fákat meg beszélgetni, miközben várjuk a halat.

Az aktív vagy a passzív pihenés jelenti a kikapcsolódást?

Nekem inkább a passzív. Mivel az alvásidőm alig üti meg a hét órát, és mellette edzek közel hat órát naponta. Jó lenne, ha tudnék aktívan is pihenni, de nem tudok. Ilyen formán kell készülnöm az edzésekre, hogy mindig a legjobbat tudjam kihozni magamból. Két edzés között meg kell másfél–két óra alvás. Az egy óra nagyon kevés, ha csak annyi időm marad pihenni, akkor már le se fekszem.

Van esélyed idén nyaralásra?

Van. Persze. Ahogy jön a jó idő, le szoktunk ugrani Harkányba, a fürdőbe.

És ott azért leúszol pár hosszt, csak úgy pihenésképpen?

Néha egy 300 métert megkíván a testem, de ez ugye nem jelenti azt, hogy edzek. Csak úszok egy kicsit, ha már ott vagyok a sportrésznél. Meg lesz egy külföldi nyaralás is Horvátországba a családdal.

Szeretsz utazni?

Utazni nem. Mármint úgy, hogy úton lenni. Hosszú és unalmas. Eddig a rekordom 31-32 óra. Mexikóba sikerült annyit utaznom. Azt nem kívánom senkinek. Az a legrosszabb, amikor várni kell egy gépre, és nem haladok előre. Más helyen lenni, új dolgokat, városokat megismerni, azt szeretem.

Tudod, hány országban jártál eddig?

Van egy térképem, ami olyan, mint a kaparós sorsjegy, csak ezen azokat az országokat kell lekaparni, ahol már jártam. Hát van egypár. De sok helyen nem voltam. Oroszországban még nem, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Spanyolországban sem. Ezekre a helyekre azért elmennék. Legutóbb ebben az évben Thaiföldön voltam, ahová most már azt hiszem, negyedik alkalommal mentem. Talán a legjobb körülményeket adja a válogatott edzőtáborok szempontjából. Szeretek oda járni, bár nagyon meleg van néha.

Egy ilyen edzőtábor vagy verseny alkalmával van időd kicsit az adott városban szétnézni, ismerkedni a helyi dolgokkal?

Az edzőtáborokban nem sok pihenőidő van. A szerda és a szombat délután meg a vasárnap. Ilyenkor van idő lemenni a tengerpartra, vagy körülnézni a városban. Szeretek új helyeket bejárni. Nagyon különböző kultúrákat láttam már, ami nagyon izgalmas. Ha nem úsznék, akkor is utazgatnék.

Melyik volt a legjobb élmény?

Mindegyik hely másért jó. Miami teljesen más, mint Thaiföld. Thaiföld a természeti adottságai miatt nagyon szép. Ott egészen más, ha bemész egy városba, mint amikor Miamiban végiggurulsz a tengerparton. Mindegyik hely olyan, amilyen, és megvan a maga szépsége.

Szoktál kóstolgatni, a helyi ízeket, ínyencségeket fölfedezni?

Szoktam kóstolgatni persze, bár csigát még nem ettem. A rákot szeretem. Amikor a nagy garnélát előttem sütik meg a thaiföldi tengerparton, és mellé egy iszonyú finom gyümölcs-shake – az azért elég jó érzés. Meg ott ettem tofut. Először azt hittem, hogy hús, de amikor beleharaptam… Rengeteg vizet megittam utána, hogy elnyomja az ízét. Nagyon rossz volt. Egyébként a szerint tudok máshol is enni meg kóstolni, hogy mi fér bele a szigorú étrendembe, amit a dietetikusom állít össze.

Van ereklyegyűjtő szenvedélyed?

Igen, a hűtőmágneseket gyűjtöm. Ha majd saját lakásba költözöm, a hűtőmet körberakhatom velük. Van jó néhány.

 

Horváth Zsolt
– a Pannon Filharmonikusok igazgatója

Számodra mit jelent a szabadidő?

Én is azok közé tartozom, akinek a munkája egyszerre a hivatása és a szenvedélye. Tulajdonképpen az év döntő részét a Pannon Filharmonikusokkal töltöm. Messze nem vagyok annyit szabadságon, mint amennyi rendelkezésre áll, de amikor meg igen, akkor háromgyerekes apukaként az életem másik szerelmének, a családomnak kell olyan programot találni, amiben mindenki jól érzi magát. Nálunk ennek a helyzetnek a sajátossága, hogy van két kamaszkorú gyerekünk, akik tizenöt évesek, és van egy négy és fél éves kisfiunk, így a nagy korkülönbség miatt nehéz olyan programot találni, ami mindenkinek jó. Jellemzően nyáron tudunk hosszabb időre közösen menni valahová. Ilyenkor három hétre a PFZ leáll, és a pihenés kerül a fókuszba. A kicsinek arra van igénye, hogy lemenjünk a Balatonra, tehát minden évben én is építem a homokvárat az apukákkal. A nagyok utazni szeretnek. Olyan helyekre megyünk ilyenkor, amit érdemesnek tartunk megnézni, és ahol még nem voltunk. Ebből a szempontból persze van egy kis sakkozás, hiszen én a hivatásom végett is sokat utazom. Például a gyerekeknek klassz dolog lenne elmenni Párizsba, én viszont már sokszor voltam. Idén nyáron Krakkóba megyünk, Közép-Európa lesz a cél. A nagyfiunkat érdekli a történelem, ott lesz mit mesélni, megélni. A feleségem nagyon szereti a tengert, így évente, kétévente arra is próbálunk időt szakítani, akár csak egy hosszú hétvégét. Évközben én többet utazom, mint a zenekar, és ezek az utak bizonyos értelemben szabadidőt is biztosítanak. Most már abba a korba értek, hogy el tudom magammal vinni a nagyobb gyerekeket. Például a zenekar idén Bécsben vesz részt egy fesztiválon, és oda jön velem a kamaszlányom. Egy-két napig dolgozunk, mellette meg lesz idő a városban is körülnézni, kicsit pihenni. A hétköznapi szabadidőben, körülbelül szűk két éve, hogy elkezdtem futni, pedig sosem voltam sportos ember, de már nagyon éreztem a szükségességét. Nem futok sokat, de nekem nagyon nagy élmény, hogy a tüskésréti tavat néhányszor körbe tudom futni. És természetesen néha egy kis családi biciklizés, amit mindenki nagyon élvez.

Feleségeddel, Graf Orsolyával egy a munkahelyetek, hiszen ő a Pannon Filharmonikusok marketing és kommunikációs vezetője. Hazaviszitek a munkát?

Amikor a magánéletünk úgy alakult, hogy összekötjük az életünket, nagyon tudatosan át kellett gondolni, hogyan tudjuk a munkát és a civil életünket különválasztani. Fontos, hogy a magánszférában boldogok legyünk és megéljük egymást, mindemellett pedig tudjunk hosszú távon együtt dolgozni. Ennek egyik kulcsa, hogy otthon nem dolgozunk. Türelmesen megvárjuk a másnap reggel nyolc órát, és bent a munkahelyen megbeszéljük. Sok csapdahelyzetet kínál a közös munkahely, de nekünk sikerült megoldani, hogy jól működjön, amiben a környezetünknek is nagy szerepe van. A Pannon Filharmonikusok egy nagy közösség, ami mindig megértő és segítőkész volt velünk.

Aktív vagy passzív pihenés?

Abban a dimenzióban tudom értelmezni a kérdést, hogy csönd van vagy zene szól. Rengeteget foglalkozom a zenével: magam is játszom vagy hallgatom. Az irodámban is szoktam hallgatni a zenekar próbáját, miközben például szerződéseket írok alá. Szóval rengeteg zenét hallgatok napi szinten, és nagyon el tud telítődni a fül. Az a pihenés számomra – ami a tekintetben aktív, hogy például nagyon szeretek a belvárosban a kisfiammal sétálni, urbánus életet élni –, hogy bármit is csinálok, közben csend legyen. A fülem kikapcsolhasson.

 

Darabont Mikold és Funk Iván
– a Pécsi Nemzeti Színház színésznője és rendezője

Egy évvel ezelőtt új taggal bővült a családi társulat. Hogyan kezelitek a szabadidőkérdést, mióta Ilona megszületett?

D. M.: Mikor várandós voltam, már el kellett dönteni, hogyan tervezzük a következő évadot. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de úgy gondoltuk, szervezés kérdése a dolog. Jöhet bármilyen szerep, darab, meg fogjuk oldani. Persze ehhez az is kellett, hogy a szüleink felajánlják, hogy bármikor segítenek. Iván szülei Pesten élnek, nekik könnyebb lejönni. Az én szüleim Erdélyből ritkábban tudnak utazni, de hosszabb ideig maradnak.

F. I.: Ráadásul közös munkánk is volt ebben az évadban (Tűzoltó-Kávécsarnok – a szerk.), az egy nehezebb időszak volt, de édesanyám segített.

D. M.: Végül is jól alakult minden, mert az előadások is sikerültek, és Ilonával is rengeteg időt tudtunk tölteni.

Akkor ő nem lesz olyan színházi gyermek, aki ott nő föl a színpad mellett?

D. M.: Később már gyakrabban lehet vinni. Abszolút az életének része lesz. Nem gondolom, hogy a gyereket távol kell tartani a színháztól, csak most még pici, és fontos, hogy a saját ismert, otthoni közegében legyen.

F. I.: Operapróbán már volt például.

D. M.: Ricsi (Józsa Richárd – a szerk.), mint jó keresztapa, bevitte az operapróbára, mert azt a másfél órát sehogy se tudtuk megoldani. Utána mondta, hogy az idegrendszerével nem lesz probléma, mert nagyon nyugodtan végignézte, pedig intenzív élmény lehetett neki.

És ha nincsenek itt a szülők?

D. M.: A szülők többnyire nincsenek itt. Vagy én, vagy Iván van vele, vagy mindketten, és nagyon élvezzük. Szerencsésen alakult, hogy nyáron született, amikor szünet van a színházban, így mindketten ráértünk, és egyformán ismerkedtünk Ilonával. Három hónapig együtt tanultuk, hogy mit jelent szülőnek lenni, így mindketten ugyanúgy tudjuk ellátni, és ő is egyformán elfogad minket.

K. G. : Akkor nálatok a szabadidő azt jelenti, hogy kinek van éppen szabad ideje Ilonára.

D. M.: Amióta megszületett, minden körülötte forog. Csak vele foglalkozunk, ha szabadok vagyunk!

F. I.: A mi munkánk speciális, vannak hosszabb szünetek, ilyenkor lehet kizárólag a családdal foglalkozni. Én nem is szeretem a tétlenül eltöltött szabadidőt. Nyaralni is jobb úgy, ha az ember megtervezi a programot, de most itthon van dolgunk, és az itthoni életünk szervezése van előtérben.

De utazni szerettek?

F. I.: Igen, de sajnos keveset utazunk. Ez a jövőben változni fog.

D. M.: Néhány éve például elmentünk Londonba négy napra. Az nagyon tömény és gazdag élmény volt. Az ilyeneket szeretjük. Csak nehéz megszervezni.

F. I.: Volt, hogy Prágába előre megvettünk egy utat, de nem tudtuk, hogyan alakulnak a próbák, és végül nem tudtunk elmenni.

És „ad hoc” módon? Amikor hirtelen adódik egy kis idő?

F. I: Ilyenkor elmegyünk valahova a közelben, de ezek csak ilyen egynapos kiruccanások. Pécs nagyon jó abból a szempontból, hogy rengeteg helyre lehet kirándulni a városban vagy a környékén.

K. G.: Nyáron hova mentek?

D. M.: Budapesten meg Erdélyben vagyunk ilyenkor a szülőknél. Én már másfél éve nem voltam otthon a szülés miatt, de az idei utazás Erdélybe más szempontból is különleges alkalom, először visszük magunkkal Ilonát is. Tervezzük, hogy megkereszteljük. Apukám református lelkész, ő fogja feladni a szentséget. Aztán az otthoni együttlétek mellett sokat megyünk majd kirándulni mindenfelé.

F. I.: Ezek nem néhány napos látogatások, hanem két-három hét. Bepótoljuk azt, hogy évközben keveset tudunk találkozni. És nekem Erdély abszolút nyaralás. Mikold hazamegy, de nekem nagyon izgalmas kaland.

Mi az, ami számotokra pihentető?

F. I.: Én például két éve elkezdtem gitározni, vagyis leporoltam a korábbi tudásomat, és ez teljesen ellazít, főleg, amikor a kislányomnak játszom, mert nagyon hálás hallgató. És végre olvasunk, amit szeretnénk, vagy filmeket nézünk, ami a sűrű próbák alatt lehetetlen.

Kuti Gergely

Ezeket olvasta már?