PécsONE

Nyári fröccsözés

Végre itt a nyár! A gasztronómia iránt rajongóként elsősorban a szabadtéri grillezések, késő estig tartó teraszozások miatt imádom ezeket a hónapokat. Szabad estéimen alig várom, hogy beizzíthassam a faszenes grillsütőmet, és kivonulhassak a kertbe, ahol a kedvenc ételeim elkészítése közben jó nagyokat kortyolgassak egy friss, üdítő, jéghideg rozéfröccsből.

A bor és szóda partnersége évszázados múltra tekint vissza, bár voltak korok, amikor lenézték a fröccsözőket. Hála isten, manapság újra népszerű, és bátran felvállalhatjuk, akár otthon, akár szórakozóhelyeken is. Abszolút trendinek számít, ha egy vendéglátóhelyen kikérjük kedvenc borunkat egy liter szóda kíséretében, és magunknak keverhetjük kedvünk szerint, és talán nem köveznek meg érte, akár napközben sem akkora bűn fél deci borral frissíteni a szódavizünket, munkaebéd közben, természetesen kizárólag az íze kedvéért. És hát nem mehetünk el amellett a népszerű szokás mellett sem, hogy fesztiválokon műanyag palackos, nyakba akasztós fröccsel lehet igazán jót bulizni, szóval egy a lényeg: a fröccs menő.

A fröccs a mi igazi népi italunk, hiszen ezt itták a szőlőgazdák, amikor az ültetvényeken dolgoztak, ezzel hűsítette magát egy fárasztó munkanap után kőműves és tisztviselő egyaránt. Ha visszatekintünk a múltba, olvasgatunk, nem marad szomjas száj fröccs nélkül.

Persze nem csak a mi fröccsünk, hiszen például a spritzer az osztrákoknál divatos, a gemišt a horvátoknál dívik, de szinte minden közép-európai országban van hagyománya a szóda (vagy ásványvíz) és a bor keverékének. Abban viszont különlegesek vagyunk, hogy a mai napig ragaszkodunk a szódához, és senkinek sincs annyi elnevezése a fröccsre, mint nekünk, magyaroknak.

Vannak az alapok, amiket azért mindenki ismer:

Kisfröccs (1 dl bor + 1 dl szódavíz)

Nagyfröccs (2 dl bor + 1 dl szódavíz)

Hosszúlépés (1 dl bor + 2 dl szódavíz)

Házmester (3 dl bor + 2 dl szódavíz)

Viceházmester (2 dl bor + 3 dl szódavíz).

Már ezekkel is alaposan megkavartuk a fröccsözésbe épp csak beletanuló külföldit, hát még ha elkezdjük sorolni a háziúrt, a sportfröccsöt, a lakófröccsöt, a Krúdy-fröccsöt, a sóherfröccsöt, a polgármestert, a lámpást, a magyar–angolt, hogy ne is folytassam, mert van még bőven. Kreatív, ötletes és vicces elnevezések garmadájával illetjük a fröccsöt, és ez csakis azért lehet, mert szeretjük.

Szeretjük fehérborból, mert hát ez az alap. Szeretjük rozéból, mert könnyű, gyümölcsös, és ez lett a felnőttek modern málnaszörpje. És bizony nem vetjük meg néha a könnyű, gyümölcsös, csak tartályban nevelkedett vörösborból sem, jól tud esni egy portugieser-fröccs – ezt az őszbe hajló korú villányi borosgazdák tudják igazán.

Itt érdemes említést tennünk a mostanság nagy divatnak örvendő, friss gyümölcsökkel készített boralapú limonádékról is, melyek talán még izgalmasabb felfrissülést jelenthetnek a fröccsöt kedvelőknek, vagy azoknak a fiataloknak, akik még nem kötöttek örök barátságot a borral. Egyetlen fontos szabály van ezzel a műfajjal, mégpedig az, hogy kizárólag természetes gyümölcsalapú ízesítőkkel illik a bort megbolondítani! Itt nincs helye a műszörpöknek, az aromásított szirupoknak. Ha már borról van szó, vegyük nagyon komolyan, és nyomatékosítsuk: borba csak természetes ízesítő kerülhet!

Az alapigazságot sem szabad elfelejtenünk: jó fröccsöt csakis jó borból készíthetünk. Nem csúcsbor kell ide, nem valami dűlőszelektált koncentrátum, az sok, az csak tisztán élvezhető. Ide egy tiszta, friss, könnyed, jóivású bor kell, amibe a buborék tesz még kis lendületet, kis lazítást.

Úgyhogy nyáron nincs más kiút a hőség elől, csak az árnyék és egy nagy pohár, frissen készített fröccs… és egy jó kis grillparti.

Ezeket olvasta már?