PécsONE

Az öltözködés névjegy

A divat életünk meghatározó része. Van, aki naprakészen, van, aki csak hellyel-közel követi a divatot, de az aktuális irányzatok – akár akarjuk, akár nem – hatással vannak az öltözködésünkre, a mindennapi megjelenésünkre. Stílusosnak, igazán jól öltözöttnek lenni azonban több, mint egyszerűen divatosan öltözködni. Kell hozzá nem kevés önismeret, hogy külsőnk harmóniában legyen egész személyiségünkkel. A művészek számára pedig különösen fontos a harmónia és az esztétikum megteremtése önmaguk számára is. Az öltözködésről, a divatról és a stílusról Győrfi Anna színművészt, Mátis Rita festőművészt és Uhrik Dóra balettművészt kérdeztük.

Győrfi Anna, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze

Te hogyan öltözködsz?

Próbálok mindig klasszikus darabokat vásárolni. Nem vagyok a divat rabja, és soha nem is voltam. Gimnáziumban is mindig megnéztem azokat a lányokat, akik a divat szerint öltözködnek, de én valahogy sosem voltam ilyen elborult a divat irányába. Meg hát nem is értek egyet azzal, hogy az ember megvesz egy ruhadarabot egy-két hónapra, aztán soha többet nem tudja használni. Úgyhogy inkább a klasszikus, jó minőségű divatos ruhákat kedvelem, amiket két év múlva is elővehetek.

Milyen a stílusod?

Visszafogott. Nem vagyok hivalkodó, és bohém sem. Tehát klasszikus. Nevezzük így. A napirendünk olyan, hogy délelőtt tíztől délután kettőig próbán vagyunk, este hattól előadás a jelmezeinkben. Tehát a saját hétköznapi ruhatárunkat keveset használjuk. Nagyon átfogó a stílusom, például kedvelem a sportos öltözéket. Főleg tavasszal. Télen viszont inkább picit elegánsabb a ruhatáram.

Van kedvenc márkád?

Igen, főleg cipőben. Van olyan márka, amit nagyon kedvelek, és minden évben veszek belőle egy párat. Mindig figyelek arra, hogy minőségi dolgokat vásároljak, de ez nem feltétlenül jelent drágát. Nem szeretek műszálas ruhákban járni. Azt nézem, hogy legyen 100% pamut. A választásnál számomra a minőség a meghatározó, ilyenkor az árát is hajlandó vagyok megfizetni. Vannak nagyon drága cipőim, de azért megvárom a leértékelést, mint minden praktikus nő.

Színekben mennyire vagy bátor? Most ahogy itt ülünk, fekete-fehér szettben vagy.

Igen, de piros kabátban jöttem. Azzal dobtam fel a színösszeállítást. Mindig a személyiségemnek megfelelő színeket próbálok választani. Ez főleg tavasszal és nyáron látszik. Nagyon szeretem a púder színeket, a romantikát. Így tavasszal ezek határozzák meg az öltözködésemet. Nyáron igazából bármi. Ilyenkor nagyon szeretem a hosszú ruhákat, sokféle színben. Télen inkább, ahogy mindenki, a sötétebb színeket részesítem előnyben.

A te esetedben az öltözködés kérdésében fontos a jelmez.

Ha van egy jó jelmezem, amiben jól érzem magam, akkor akárhányszor nagyon szívesen belebújok, de vannak olyan esetek, amikor nem színészbarát egy jelmez. Mondjuk, ha nagyon vastag, meleg. Többségében a jelmezek nem bőrbarátok. Műszálas anyagot választanak a látvány miatt. De általában meg vagyok elégedve a jelmezeimmel, nagyon még nem okozott gondot egyik sem.

Volt olyan jelmezed, amit hordtál volna a hétköznapokban?

Ha olyan korban élnénk, akkor A kőszívű ember fiai háromabroncsos ruhájában szívesen járnék, hiszen minden kislány szeret királylány lenni. Ráadásul ennek az anyagai is nagyon szépek voltak. Vagy a Parasztopera jelmezeiben, amelyeket a tervező, Remete Krisztina úgy hozott létre, hogy több stílus ötvöződött egy ruhában.

Meghatározza a játékmódodat a jelmez?

Mindenképpen. Horgas Ádám, a Veszedelmes viszonyok rendezője, például azt kérte, hogy abroncsos szoknyában próbáljunk, mert eleve más a tartásunk a próbaruhában. Egy abroncsban nem lehet csak úgy leülni. Egészen más testtartással, meg egészen más tempóban tudok odamenni egyik pontból a másikba. Meg kell tanulni a technikát, hogy ne a főpróbahéten derüljön ki. Előfordult, hogy még a főpróbaidőszakban sem éreztem át igazán a szerepemet, de amint rám került a ruha, rögtön meghozta azt az érzést, amit addig kerestem, és azonnal biztonságban éreztem magam. De fordítva is előfordult már, hogy addig éreztem magam biztonságban, míg meg nem kaptam a jelmezemet.

Ahogy a színházban meghatározza a jelmez a színjátszást, úgy az életben is meghatározza a viselkedésedet a ruha, amit éppen hordasz?

Természetesen. Ha elegánsabban öltözöm fel, már máshogy vonulok az utcán, ha sportosan, akkor lehet, hogy fele annyi idő alatt odaérek valahova. Aztán a színek meghatározzák a hangulatomat. Ma például a piros kabát energiát adott. Érdemes odafigyelni erre, de nem mindig marad rá erő. Van olyan előadás, például a Meseautó, amikor tizenhárom átöltözésem van az előadás alatt. Hétvégén, amikor dupla Meseautó van, valószínűleg reggel nincs kedvem a legszebb ruhámat kiválasztani, hanem ami éppen a kezembe akad, azt veszem fel. Öltözködni leginkább a nyári szünetben szeretek, amikor a privát életem a meghatározóbb.

 

Mátis Rita festőművész, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar adjunktusa

Mi határozza meg az öltözködésedet?

Erre a kérdésre nehéz egyszerűen válaszolni. Én elég vegyes dolgokat hordtam még a főiskolás időszakban. Biztos az is meghatározó volt, hogy honnan jöttem, milyen környezetből. Polgári családban nőttem fel. Nagynéném varrt, és mindig rengeteg gyönyörű anyag volt otthon. Fiatal korában, nagy társasági életet éltek, bálokat tartottak a házukban, rám maradt sok taft, selyem ruhája és kalapja. Meg volt olyan is a ’80-as években, hogy hatalmas konténerek jöttek be. Például az Uránia mozival szemben a kapualjban megállt egy, amibe be lehetett menni és válogatni az Amerikából jött ruhák közül… a ’60-as ’70-es évekbeli nejlon-csillogós ruhák közül. Szóval azok is nagyon tetszettek, mert színes és rettenetes anyagok voltak. Banánszoknyám is volt, meg mindenféle érdekes ruhák. Ja! Meg volt „utcaseprő” nadrágom is, szóval nagyon vegyesen öltözködtem.

Az most is látszik, hogy sokkal színesebben öltözködnek a művészeti kar hallgatói, mint például a jogászok. Te miért hordtál meg hordasz most is színes ruhákat?

Én színesen is festek. Így szeretem látni a világot. Nem tudom. Biztos, hogy összefüggenek! Nekem is vannak tanítványaim Kaposváron. Meglátogattuk a művészeti kart itt, Pécsett, és eszembe jutott, hogy mi is így öltöztünk, amikor művészetisek voltunk. Bakancs, nagyon színes, virágos ruhák, szóval szerintem nem sokat változott. Na meg az ékszerek. A mi időnkben volt például egy lány, aki fekete cuccokat hordott. Akkor még nem voltak „depeche”-esek, ő megelőzte a korát. Kifőzött csirkelábat, amit befestett feketére a körmeit meg pirosra és azt hordta a fülében. Na őt már behívták az igazgatóiba e miatt. Én meg azt csináltam, hogy pulykanyakcsigolyákat főztem ki és színes akrillal festettem be azokat. Az osztállyal akkoriban voltunk Milánóban, és gyűjtöttem a tengerparton a szép színes kavicsokat, amikből izgalmas ékszerek lettek.

Honnan a vonzódásod a színekhez? Most is, ahogy itt ülünk, van rajtad egy rózsaszín bolyhos mellény, alatta virágos felső, szintén rózsaszín macskás hatalmas fülbevaló…

Mindig is szerettem a színeket, mert bearanyozták, jobbá tették a napomat. A színek szeretetében, az is meghatározó lehetett, hogy Keserü Ilona és Konkoly Gyula tanítványa voltam, bár különböző témájúak a képeik, de mindketten nagyon színesen festenek. A festészet és az öltözködés összefügg, mindegyikben az élénk, tiszta színeket használom, szeretem vegyíteni a különböző anyagokat és stílusokat.

A divatot követed?

Én is bemegyek egy butikba, amikor leárazás van és veszek valamit. De tudatosan nem. Meg azért néha megnézek egy-két vagány divatbemutatót.

Mi az, ami meghatározza az öltözködésedet?

Nem tudom. Amilyen kedvem van. Mostanában szeretem a szőrös cuccokat. Lehet, hogy ez most divat, de tetszik is. Szeretem összeválogatni a színeket. Általában a piros nem jó a pinkkel. De néha nálam ilyen is előfordul, tehát olyan párosítások, amik kivágják a biztosítékot. Fényes, csillogó anyag mellé választok akár egy csipkét. Meg a „Frida Khalo”-s világ… Azt is szeretem. Az is meghatározza, mit veszek föl reggel, hogy megyek-e tanítani, vagy sem. Mert oda sem lehet mindent felhúzni. Szeretem, ha kényelmes is a ruha. A nejlonharisnyát éppen ezért nem kedvelem. Ugyanakkor tudom, hogy az elegáns ruhához a fekete nejlonharisnya megy a legjobban, és az emeli ki legjobban a lábak formáját.

 

Uhrik Dóra Kossuth- és Liszt-díjas táncművész, a Pécsi Balett igazgatója

Egyike vagy a városban azoknak a személyiségeknek, akiket muszáj észrevenni. Nemcsak a ruháid miatt, hanem ahogy hordod őket. Mindezzel együtt egyébként követed a divatot?

Az öltözködés az egy névjegy. Amikor valamit felveszünk, jelzi, hogy milyenek vagyunk. Férfiaknál is. A fölösleges értékkövetés viszont rossz. Amikor százezerért veszünk cipőt, amikor ötezerért is lehet kapni. Az öltözködés nem pénz, hanem kreativitás kérdése. Megértem már nagyon sok mindent. Az 50-es években tréningnadrágban és iskolaköpenyben jártam a balettintézetbe, mert nem volt semmi másunk. Nem tudjátok elképzelni azt a fajta szegénységet, amiben felnőttünk. De természetes volt, mert nem volt másnak sem szebb ruhája. Aztán jött a balettintézetes felnövés, ahol megéltük az abroncsszoknyás kort, amikor magunk belefűztünk egy acélszálat a néptáncos alsószoknyába, mert az volt a divat. Aztán amikor lejöttem ide, Pécsre 1960-ban, egy kis bőrönddel érkeztem meg egy kis átalakított kosztümben. Szóval mindig kreatív voltam. Függönyből is varrtam magamnak ruhát. Mindig mindenből ki lehetett találni valamit. A saját varrástól kezdve a turkálóig, ami nem szégyen. A színházban úgy nőttünk fel, hogy bármit fel lehetett venni a raktárból kimosva, kitisztítva. Szóval nem érzem azt, hogy ha egy márkát megtalálok a turkálóban és megtetszik, ne vehetném meg.

Mi az, amit szívesen viselsz?

Mostanában nadrágot hordok. Ez vicces… Ügyvezetői nadrágot. Mostanában nem tudok szoknyákat felvenni. Egyfajta laza eleganciát képviselek. Sportosan nem öltözködöm, nem való hozzám.

Szereted a színeket?

Nem, mivel fehér bőrű és világos hajúként semmilyen szín nem áll jól nekem. Úgyhogy általában sötét ruhákban járok, a sötét színeket szeretem. Nagyon fontos, hogy valamivel mindig passzoljon, a cipő és az öv színe, a cipő és a táska. Ezek fontosak számomra.

Mi az, ami meghatározza a napi öltözködésedet?

A hangulatom. Mire készülök, hol kell megjelenni, vagy éppen nem érdekel és felveszem ugyanazt, amit előző nap. Most például három fülbevalót válogattam, ami illik a mai naphoz.

És mind a hármat felhúztad.

Ez is a jelzése annak, hogy nem azt csinálom, amit mindenki. Kicsi lázadás. Tíz éve voltunk Svájcban, ahol láttam, hogy a velem egykorú nők úgy öltözködnek, mint én. Farmernadrágban, kisminkelve, frizurával, vékonyan, adva magukra és nem elfogadva a haszontalan öregedést. Szóval én nyitott vagyok mindenre, de nem fogok műszempillát ragasztani.

Ha nem lennél aktívan jelen a tánc szakmában…

Akkor én is más lennék? Lehet. Hiszen most folyamatosan fiatalok között vagyok. De lehet, hogy ha nyugdíjasként be lennék csukva egy lakásba, akkor nem foglalkoznék az öltözködésemmel én sem. Nem tudom megítélni, mert nem vagyok abban a helyzetben. De úgy tartom, hogy mindenki, aki a színpadon van, az közszereplő, és épp ezért adnia kell magára, mert nemcsak saját magát képviseli, hanem egy szakmát vagy egy művészi minőséget.

Hogyan lehet egy nőnek megőrizni a személyiségét a divat sodrában?

Egyéniségnek kell maradni. A divat az egy dolog, de a divatos ruhákban nem veszhet el az ember személyisége. A divat nagyon nagy bestia ilyen szempontból. A férfiakat is behúzza most nagyon keményen. Lehet, hogy jelmeztervezőnek mentem volna, ha nem táncolok.

Mindig érdekelt a divat?

Mindig.

Tudtad, hogy mikor mi az irányzat?

Igen, és akkor sosem azt csináltam. De hát ez nehéz, először meg kell ismerned magad. Ehhez megint kell egyfajta érzék.

Vagy idő?

Nem idő kérdése. Ha érdekel, akkor kialakul. Általában mindenki a szerint öltözködik, amit meghatároz a közössége, ahol felnőtt, vagy ami megfelel a gondolkodásának, vagy amivel egyetért. Az öltözködés fontos, az a baj, ha átmegy hiúsági kérdésbe.

Szereted a kiegészítőket? Gyűjtöd a táskákat, cipőket?

A táskákat igen. A táskák a szekrényben avulnak. De minden évben boldogan összeállítok egy ruhacsomagot és továbbadom. Van egy barátnőm, akivel havonta találkozunk és cserélünk.

Hasonló az ízlése, mint neked?

Ha nem tetszik, akkor behozom a varrodába a lányoknak, és ők továbbadják.

Akkor nincs fölösleges ruha nálad?

Nem szabad. Van Svédországban egy trend, hogy szabadulj meg mindennap egy tárgytól. Rájöttem, hogy mennyi fölösleges dolgom van nekem is, ezért mindennap leviszek egy vázát vagy egy öngyújtót, egy hamutálat és két perc múlva gazdája van. A ruha is ilyen. Nem lehet a végtelenségig hordani egy tíz évvel ezelőtti ruhát.

Szöveg: Kuti Gergely – Fotó: Sasvári János

Ezeket olvasta már?