PécsONE

Nem csak Párizs

Beszélgetés Michel Bouvet francia grafikusművésszel pécsi kiállítása előtt

Michel Bouvet Párizsban élő világhírű grafikusművész. Fő profilja a színházplakátok, valamint fesztiválok és kiállítások arculatának tervezése. Egyéni grafikai stílusa jól felismerhetővé és megkülönböztethetővé teszi munkáit, melyek középpontjában az egyszerű vonalvezetésű grafikai elemek, egy-egy tárgy képe vagy fotója által meghatározott, jelentéssel telített, nemcsak képileg, de üzenetét tekintve is erős szimbólumrendszer áll. A mondanivaló koncentráltsága, az üzenetet a legtisztábban, legészrevehetőbb módon hordozó képi világ szimbiózisa teszi Bouvet-t a világ egyik legismertebb és legkeresettebb kulturális plakáttervezőjévé. Egyéni kiállítással a világ 80 országában, Észak- és Dél-Amierikában valamint többek között Kínában, Japánban, Iránban, Kambodzsában és Európa számos országában mutatkozott be. Magyarországon, jelesül Pécsett is kiállított már 25 évvel ezelőtt Pinczehelyi Sándor meghívására a Pécsi Galériában.

Negyedszázad elteltével most több mint 60 kulturális plakáttal, a megvalósult munkákhoz készült vázlatokkal tér vissza Pécsre. Michel Bouvet-val párizsi műtermében Fekete Vali, a kiállítás kurátora beszélgetett.

Épp 25 évvel ezelőtt, 1993 júniusában állítottál ki először a Pécsi Galériában. Mi a különbség az akkori és a mostani kiállítás között?

Az eltelt időben sok minden megváltozott: a világ, az emberek, a megrendelők, a technológia… 25 évvel ezelőtt nem használtam a munkáim megvalósításához számítógépet. Nem tudtuk a számítógépes állományokat interneten küldeni. És akkoriban minden műfajban keresgéltem: fotó, festmény, kollázs, rajz…
Manapság, a megrendelőimet meghatározó és jól elkülöníthető plakátsorozatokat készítek: fekete-fehér fotósplakátokat a Gémeaux Színház számára, színes fotós plakátokat a La Gacilly-nek, fekete vonalas és nagyon élénk színekkel készült munkákat az arle-i fotófesztivál és a Pépinière Színház számára, vektoros rajzokkal pedig a Massy Operának és a La Friche La Belle de Mai Fesztiválnak készítek plakátokat.

Általában, hogy látod az utóbbi idők változásait a tervezőgrafikában?

Először is nagyon sok a tervezőgrafikus mindenhol a világon, de különösen Franciaországban. Nagyon sok esetben az üzenet másodlagos. A forma nagy jelentőséget kap a mélység, a mondanivaló rovására.
A tervezőgrafika sokkal dekoratívabb lett, mert a grafikusokat a kortárs művészet inspirálja, amelynek nem a kommunikáció a feladata. A grafikának néha az a tendenciája, hogy magukat a grafikusokat szólítsa meg.
Személy szerint megvagyok győződve arról, hogy a grafikának több párhuzamos küldetése van: átadni a megrendelő üzenetét, úgy, hogy átalakítjuk a vizualitás nyelvére, miközben ezzel fejlesztjük a közönség vizuális kultúráját és hozzájárulunk egy humanista és pluralista társadalom víziójához. Ebből a szempontból sok grafikust csodálok a világ különböző pontjairól és ez örömmel tölt el.

Franciaországban még mindig sok kulturális plakát van az utcákon, köztereken. Magyarországon általános tendencia, hogy igyekszünk takarékoskodni ezzel és nagyobb hangsúlyt fektetünk az online és elektronikus médiákra. Szerinted valóban van olyan médium, ami helyettesíteni tudja a plakátot?

A plakát marad a legnépszerűbb médium, mivel az utcán van. Az emberek mindennapi életének kísérője. Nem mindenki nézi ugyan azt a programot a televízióban, nem nézi ugyan azt az internetes oldalt, ugyanazt a közösségi médiát. Az információ mindenhol ott van és sehol sincs. Párizsban a plakát nélkülözhetetlen marad a kereskedelmi és különösen a kulturális kommunikációban. A párizsi kulturális lehetőségek olyan gazdagok (például esténként több mint 500 színházi előadás van!), hogy feltétlenül kommunikálni kell a létezésért.
Egy plakát az utcán és a másodperc törtrésze alatt eldönti: megy vagy nem. Ez megbocsáthatatlan. Mindig úgy érzem plakátművészként felelős vagyok. Embereket kell az előadásokra vinnem. Nem azért készítek plakátot, hogy örömet okozzak magamnak, még ha ez az aspektus szintén létezik, de mindenek előtt azért, mert meg tölteni egy termet.

Plakátjaidhoz gyakran használsz fotókat. Egy-egy plakáthoz mi alapján választasz fotót vagy vektoros rajzot? Mi befolyásolja a választásodat?

A különböző technikák lehetőséget biztosítanak arra, hogy más-más szempontok alapján fejezzem ki magam az alkotásban. Például, a Gémeaux Színház plakátjaihoz fekete-fehér fotókat választottam. Két okból: a fotografikus megoldás lehetőséget ad a helyszín markáns beazonosításához és a színdarabok kifejezéséhez. Mivel a színes fotókat inkább a kereskedelmi plakátok használják a fekete-fehér plakát nagyon figyelemfelkeltő.
Másrészt, szeretem a fotográfia hiperrealitását, amely, sokszor, drámaibbá teszi a képet. Sokszor épp ellenkezőleg, de ez nagyon érdekes.
A rajz lehetőséget ad egy dolog elmesélésére, színhasználatra, vagy a humorra, de különösen egy abszolút szabadságot ad a koncepciók, a mentális képek átírására, amelyet egyetlen technika sem tesz lehetővé.

 Mi befolyásolja a stílusodat?

Mindennek az személyes történetem és művészi ízlésem az alapja. Gyakran referálok a különböző művészeti mozgalmakra: a szürrealizmusra, a pop-artra, a konceptuális és kortárs művészetre. Abból táplálkozom, amit látok.

Nem először állítasz ki Pécsett. Milyen emléked van a városról?

Egy kellemes, szép város emlékét őrzöm. Nagyon szép idő volt, hiszen nyáron volt a kiállítás. Nagyon megérintett, amikor megnéztem a kis Vasarely Múzeumot, egy olyan pécsi születésű festőnek a műveivel, akire Franciaország jelentős hatást gyakorolt. Örömmel térek vissza 2018 tavaszán.

Fekete Vali

Ezeket olvasta már?