PécsONE

Ember tervez… – Lokodi Ákos gasztrokalandjai

Nem hiszem el! Huszonnegyedike, reggel negyed hét – persze, én vagyok a hülye, miért nem kapcsolom ki –, rohadtul cserreg a telefon.

Tessék, mondom kelletlenül, szemüveg nélkül, még az utolsó édes álommorzsát ízlegetve, és akkor rám ömlik egy sebesen hömpölygő szóáradat, mit áradat, zúgókkal tarkított folyam, hogy itt fagyoskodik a buszállomáson, és hogy a koffer, meg a bejgli, hogy legalább nem esik a hó, meg korábban jött, mert a Feri bátyám… atya ég, de jó, hogy ilyen korán hívott – villant be (minden rosszban, ugye…), a tejszín – aztán, hogy a gyerekeknek a csokis keksz, és a disznósajt a zsírpapírban, meg az Ibolyka azt üzeni a Klárinak, hogy… jövök, csókolom, zárom rövidre, drágám, lecsorgok a csariba, meg elhozom Mári nénéd, miért, itt van? Itt hát. Szerencsére két évente.

Kocsiba beee, ablakot leee, négy fok, mindegy, felébredek. Azt terveztem, délelőtt előkészülök a vacsorához, könnyű likőrözgetés, langymeleg családi idill, lelki aspektus és némi karamell kocka, aztán már állíthatjuk is a fát, feldobom a levest, sütőbe a húst, pohárkrémet a hűtőbe, giling-galang, kisjézus, vacsi, reszkessetek valamelyik, aztán szpatty. Röviden.

Hja kérem, az álmodozás az élet megrontója, a valóság hiánya, a nemlétezés állapota, menekülünk a létből, mely teherként nehezedik… tényleg, hoztam lét?!

Ott integet a botjával, mutogatja a csomagokat, kiugrok, csókolom, jaj fiam, hadd öleljelek meg – én öljelek meget hallottam, csomagokat be, de jól vigyázz, mert a bejgli. Csókolom, beugrok a csarnokba, hozok magának aszalt fügét! Vágom el a továbbiakat rácsukva az ajtót. Erős sejtésem volt tegnap, miközben a három nagy pontyfejből és a hozzátartozó uszonyokból (ezeket szűrőben teszem a lábosba), vajon dinsztelt, apróra vágott sonka- és póréhagymából, fél zellerből készítettem egy erős alaplevet, hogy valami esemény jön, éreztem, nem lesz a holnap annyira könnyed, mint egy Hermé féle csokimousse.

Gyömbéres-narancsos göngyölt marha, fehérrépás pirított burgonyacsókkal
Fotók: Kiss Gadget Zoltán

Kaprom van lefagyasztva, füstölt vadlazac szeletek bespájzolva (Hoppácska! Egyszer van karácsony az évben!), kapribogyó, torma-krém, fehérbors, szerecsendió, citromok pipa. Csak a tejszín maradt el, és ez még csak a leves.

Hazafelé piros lámpánként kaptam negyed Háború és békényi infót, mire hazaértünk, 2.0 voltam családtörténetből, plusz az elmúlt fél év összes eseménye Erdősmárokról. A reggeli híreket már nem néztem meg. Viszont elkezdtem a likőrrel. Aranyszínű birsalma. Simogat, és az illata passzol a fenyőhöz.

Behúzódtam a konyhába – legalább mindennel időben elkészülök –, és finom utalásképpen rátekertem a hangot egy kicsit a Chet Baker válogatásra.

Befejezem a levest: zellert kivettem, az alaplevet egy deci fehérborral felmelegítettem, simára turmixoltam, fűszereztem, majd fél liter tejszínnel beforraltam, míg szép sima, krémes nem lett, belereszeltem egy citrom héját és belevágtam még négy szelet citromot meg egy csomag kaprot. Kis lángon, kevergetve összefőztem. Félrehúz, kihűl, terasz.

Jön a levesbetét, ami… fiam miért nem tudsz te valami egyszerű ételt készíteni karácsonykor, cifrázod mint tejeslegény a búcsúban, bezzeg az öreg Tihamér – istennyugosztalja – olyan hallét tudott csinálni, amíg agyon nem taposta az a háromszáz kilós koca, hogy… tudom, Mári néni, nem lehet mindig ugyanazt a… de fiam, a hagyományok, a hagyományok. Elráncigálta a gyerek végre.

Szóval a levesbetét: két centi széles és úgy tíz centi hosszú csíkokra vágom a lazacszeleteket, nagyon vékonyan megkenem tormakrémmel, a csíkok elejére teszek egy kapribogyót, azzal együtt feltekerem és átszúrom őket egy szebb fogpiszkálóval. Tálalás előtt a levesben szétkeverek habverővel egy tojássárgáját, a lazactekercseket a tányérok közepére helyezem fogpiszkálóstól, és szépen körbe merem forró levessel. Pirított mandulával lehet díszíteni a tetejét. Már aki megérdemli.

Elmentek sétálni, huh! Jöjjön a főétel, tegnap már megklopfoltam a marhalapocka szeleteket, és meglocsoltam őket egy ünnepi pác-lével, ami négy narancs levéből, egy ujjnyi reszelt gyömbérből, egy gerezdnyi reszelt fokhagymából, egy evőkanál barna cukorból, kevés őrölt szegfűszegből, fahéjból és fehérborsból állt. Egy éjnyi pihentetés után a belső felüket most megkentem vékonyan szardellapaszta és kevés dijoni mustár keverékével, kaptak még egy-egy evőkanál pirított fenyőmagot és aprított aszalt szilvát. Feltekertem, össze-tűztem és fekete erdei sonkával bugyoláltam be őket, mégiscsak december lévén. Először letakarva párolom, majd a maradék páccal locsolgatva fogom készre sütni. Köretként pedig burgonyacsókot készítek, mégpedig egyharmad főzött fehérrépa és kétharmad főtt-burgonya keverékéből, vajjal, tejszínnel, tojássárgájával krémes és sima pürét csinálok, tepsire habzsákkal kinyomom, grill alatt rápirítok. A szaftjából – ami fenomenális – tálalásnál a hús és a csókok köré merek majd. Na csók.

Úgy elment az idő, észre sem vettem, pohárkrémek m ég sehol, előre tudom mit fog mondani, hogy miért nem csináltam pudingot, meg az egyszerűség stb., stb., stb.… mit neki, hogy a menünek íve van, hogy összefűzi a citrusos ízvilág, hogy a hal különböző formában jelen van a levesben és a főételben is, ehh, az ember kiteszi a lelkét… csak eltelik ez a pár nap valahogy.

Ja, igen, pohárkrém, lezárásnak egy fanyar édesség kétféle citromos krémmel, hogy ne üssön meg a bejgli előtt. A citromkrémhez gőz-fürdőn közel húsz deka vajat és cukrot, négy tojást közepes lángon folyamatosan kevergetek, amíg szép, selymesen sima nem lesz. Ami-kor kezd sűrűsödni, hozzácsurgatom három citrom levét, valamint beleszórom egynek a reszelt héját is, hogy intenzív legyen az íze. Ezután hideg vízbe teszem az üstöt hűlni. És most jöhet a tejfölös krém (négy deciből), két lime reszelt héjával, tíz deka porcukorral, mi van ennél egyszerűbb?! Kell még tizenkét darab vajas keksz, amit összetörök és a poharak aljába teszek, erre jön a kihűlt citromkrém, amire összevágok néhány mentalevelet, majd a lime-os tejfölkrém, végül díszítem egy kevés pirított mandulával, mentalevéllel és egy kávéskanálnyi gyömbéres narancslekvárral.

Be is vágtam a hűtőbe.

Önelégült mosollyal ballagtam ki a konyhából, ez bitang lesz, hallelujah!

Lokodi Ákos

Ezeket olvasta már?