PécsONE

Házak névjegye

Kapualj. A szó eredetét hiába keresem. Játszom a társításokkal, és ellentmondásokba ütközöm. A „kapu” emelkedett, az „alj” nem az. A kapunak az alja képzavar – nyilván a ház aljáról lehet szó. A kifejezés hallatán igényesen alakított, szép terek jutnak eszembe. A XX. század közepéig a kapuk és kapualjak megfogalmazásának jelentősége jól tetten érhető. Alaposan meg kell dolgoznunk érte, hogy mutatós fiatalabbakat találjunk, de a jó állapotban lévő idősebbekért is.

A kapualj-kérdés egyébiránt tele van ellentmondásokkal. Miközben egy lakóépület itt mutathat meg legtöbbet építészeti minőségéből és a lakóközösség állapotáról, a kapualj manapság a lakók tudatában amolyan senki földje. Legtöbbjük elhanyagolt, a beavatkozások, felújítások szakszerűtlenségei és a pénzhiány átírják a még valaha impozáns tereket is. Pedig itt találkozik a belépő közvetlenül először az épülettel, ez a ház névjegye.

Másfelől a kapualj színtér. Kölyökkori csínyeké, első csókoké, vagy a találkozásé a felettem lakóval – ahol még megkérdezhetem, hogy érzi magát, már ha nem hunyt ki a jólneveltség, és az érdeklődés. Emiatt sem volna szabad, hogy a háznak e nyilvános tere közömbös legyen.

A legnagyobb kihívás pedig a kapualjakkal az, hogy közösek. Németországban a közös annyit tesz, az enyém is, nálunk viszont: az enyém nem. Persze, helyzetfüggő. Ha előny jár vele, úgy enyém, ha teher, akkor nem. Ez sem kis probléma, ám van nagyobb. Ha ugyanis az enyém is, akkor kirakhatom bárhová a bármilyen cégtáblámat, hirdetésemet, postaládámat, vasrácsomat, és amihez még kedvem támad. Márpedig az összképet ezek épp úgy meghatározzák, mint az építéskori állapot, vagy a felújítások, és a közműszolgáltatók beköltözései (lásd: csövek, kábelek, szekrények, és a többi).

Persze Pécsett amolyan klasszikus értelemben vett kapualja csak kevés háznak van, jellemzően a történeti városrészek történeti épületeinek. A lakótelepek sokszintes társasházainak előterét aligha nevezhetjük annak. Torzítok vajon, amikor úgy láttatom, hogy a probléma sokunkat érint? Talán. Noha a lakótelepek házai eseté-ben az arányok mások, a problémák ugyanazok. És az sem lényegtelen, hogy a ma épülő társasházakban milyen szerep jut az előtérnek.

Az ingatlanfejlesztők gyakorlatában általában mellékes – kényszerű alapterület, azaz költség, teher. Érettebb ingatlanpiacokon a közös terek minősége pénzre váltható, a vonzó házban a lakások értékesebbek. A ráfordítás csekély növelésével a jó benyomást, az érzelmeket lehet megvásárolni, így az összkép eladhatóbb lakásokat eredményezhet. A cél sokszor elenyésző áldozattal, átgondoltsággal és kreativitással elérhető. A város impozáns kapualjait – mert Pécsett van ilyen, nem egy – pedig helyükön kellene kezelni, óvni, szépíteni, s bemutatni. Hiszem, hogy érdemes volna.

Kell, hogy oka legyen annak, hogy Európa számos országában a kapualjak magasabb polcon helyezkednek el. Névjegyei a házaknak, láttatják magukat. Színtérnek is szebbek, szinte díszletek. A közös minőséget jelent, fegyelmezettséget, összhangot, s így rangot. Emlékszem, mikor egy délszaki városban az utca kaotikus, agyonkábelezett világából a társasház kapuján belépve találkoztam az élménnyel: ez már a ház, belül vagyok, a választóvonal nem a lakás ajtajánál, hanem az épület kapujánál húzódik.

Figyelemre méltó körülmény, hogy hazai filmekben feltűnnek olyan kapualjak, lépcsőházak, melyek a legszebbek közül valók. Aki tájékozott a témában, egyiket, másikat felismerheti. A film, a látvány-világ tehát értékeli azt, ami mellett gyakran közömbösen elmegyünk. A filmen keresztül már hat ránk, a mindennapi valóságban még kevésbé.

Számos ismerősöm megosztja velem dilemmáját, szakmai segítséget remélve a „mit vegyek, házat vagy lakást?” kérdésben. Nincs általánosan jó válasz, az mindig a személyes szempontok eredménye. A helyzeten sokat változtatna, ha a lakásokat nem választanánk el a háztól, amiben vannak, hiszen az utca és a lakások közötti terek is szerepet játszanak a lakókörnyezet minőségében.

Elképzelem a várost, ahol élek és a benne versengő házakat. Nem kivagyisággal, vagy egyéb hívságokkal próbálják egymást megelőzni, hanem a névjegyeikkel, a belépő bizalmának elnyerésével, az első benyomással. Még csak nem is igazán versenyezve, hanem mert nekik fontos. A benne lakóknak.

Szöveg: Patartics Zorán – Fotó: Cseri László

Ezeket olvasta már?