PécsONE

Az összes hangnak színt tudnék adni

Épp két éve, hogy Boros Misi korcsoportjában megnyerte a Virtuózok című televíziós tehetségkutató műsort, azóta teljesen megváltozott az élete. Rendszeresen koncertezik, Magyarországon és külföldön egyaránt. Bátyja a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium tanulója, a közelmúltban a „Világvárosok természettudományos diákolimpiáján”, Moszkvában harmadik helyezést ért el. A családról, a tehetségről és a tehetséggondozásról beszélgettünk velük és szüleikkel, Boros János filozófussal és Orbán Jolán irodalomtörténésszel.

Mi jut eszetekbe a zongoráról?

Boros Misi: A fekete-fehér billentyűk. Az összes hangnak tudnék színt, karaktert adni.

Boros János: Nekem a fiam, és hogy mindkét gyerek tanult zongorázni, akárcsak én. A zongora fekete színéről az is eszembe jut, hogy van benne valami misztikus.

Boros Dani: Nekem Misi jut eszembe róla. Szeretem, ahogy gyakorol. Jó hallgatni. Ha itthon lennék minden nap, lehet, hogy megunnám, de így élvezem.

Boros János: Dani is tanult nyolc évig zongorázni, nyert is versenyeket, együtt is nyertek négykezes versenyt…

Esterházy Péter író szentül meg volt győződve, hogy jobb focista volt a válogatott testvérénél, Mártonnál. Nem te vagy a jobb zongorista, Dani?

Nem. Egyáltalán nem. Amíg én végigszenvedtem három darabot, addig ő harmincat tanult meg. És ha ő játszik, akkor megszólal a zongora. Ha én játszok is szól, de mégsem ugyanúgy.

Boros Misi és Dani négykezese

A tehetséggondozásról annyi szó esik manapság. Milyen az, ha a tehetséget gondozzák?

Misi: Szeretek gyakorolni. Már háromévesen gitározni kezdtem.

János: Misi rengeteget énekelte az ovis dalokat, saját ritmussal, dallammal. Valahol látott egy gitárt, azt kért karácsonyra. Úgy mozgott, mint Mick Jagger, pedig soha nem látta a televízióban. Négyéves korára megérkezett a zongora.

Misi, mikortól érzed a magadénak a zongorát?

Nagyon régóta zongorázok, ha jól belegondolok, már vagy kilenc éve. Emlékszem arra, amikor megérkezett a hangszer, le volt takarva. Amikor kibontottuk, egyből játszani kezdtem rajta, és darabokat is írtam.

János: Be volt csomagolva, karácsonyi ajándék volt, így csak szenteste láthatták meg a gyerekek. 2007 karácsonyán kezdődött a mi zongora-korszakunk.

Mekkora energiát igényelt tőletek az, hogy erre a szintre eljusson mindkét gyerek?

János: Visszagondolva úgy érzem, semekkorát. Azt szeretettük volna, ha találnak maguknak olyan hasznos, értelmes, másoknak örömet szerző, vagy az emberiséget előre vivő munkát, amiből megélnek, de amit annyira szeretnek, hogy szabadidejükben is azt csinálnák. Ezért mindenhová elvittük őket kiskorukban, mindent megmutattunk nekik, hogy szabadon választhassanak. Szerencsére mindketten megtalálták azt, amit szeretnek. Természetesen igyekeztünk és igyekszünk a magunk tudásából is átadni valamit.

Misi, kényszerítettek téged valaha arra, hogy zongorázz?

Nem, én magamtól ültem oda a hangszerhez, és ez így van ma is. Most már ez az életem. Tavaly 82 koncertet adtam. Szinte négynaponta egyet. Mindig örömmel ültem le a zongorához.

Mit jelent ez az öröm számodra?

Mondjuk meg kell hallgatni egy Mozart zongoraversenyt, egyszer, kétszer, sokszor, és bárki rájöhet, hogy mi is ez az öröm. Hallgatni is jó, és csinálni is jó. Együtt a legjobb.

Szoktad mások zongorajátékát hallgatni? Mennyiben befolyásolják a stílusodat a nagyok?

Minden művész meghallgatja a másikat, a legnagyobbak is. Én tizenhárom évesen nem mondom magam nagynak. Rengeteget lehet tanulni a legnagyobbaktól, de én nem szoktam senkit koppintani. Mindig saját kadenciát írok – ez is egy önálló szerzemény.

Kik a kedvenceid?

Mozart és Chopin.

Ha rádióban hallod a fiadat, megismered a játékát?

Boros János: Igen, megismerem. Én Misivel zeneileg akkorát fejlődtem, hogy sosem gondoltam volna, hogy ilyen érzékeny zenei fülem lesz.

Dani, te a kémiának kötelezted el magad. Szeptemberben, Moszkvában bronzérmet nyertél. Honnan jött az indíttatás?

Már hatodikos koromban vártam, hogy hetedikben végre kémiát tanulhassak. Nagyon érdekelt, több megyei versenyt is megnyertem, országos negyedik és hatodik lettem. Talán az is számított, hogy a nagymamám biológia-kémia szakos tanár volt.

János: Történelemből is járt versenyekre. 14 évesen már felsőfokú német nyelvvizsgát szerzett, most a franciát fogja letenni, aztán majd az angolt. Nyelvekben is jó!

Mit csinálnak jól a szüleid?

Dani: Mindent jól csinálnak. Jól tették, hogy nem osztották be nagyon szigorúan az időnket. Ha abba akartunk hagyni valamit, akár egy sportot, abbahagyhattuk. Nem mondták azt, hogy belőled, fiam filozófus lesz, belőled meg irodalmár!

János, ez titeket hogyan érintett, hogy egyik gyerek sem követi a választott pályátokat?

Arra tanítom gyermekeinket, hogy a szakmaválasztással életmódot is választanak, és megválasztják, milyen fajta emberekkel fognak együtt élni. A gyerekeink nyitottak az irodalom és a művészetek kérdéseire. Dani a Faustot németül, a Hamletet angolul, a Varázshegyet németül olvasta. Misi is szeret olvasni, moziba és színházba járni, negyedikes korában játszott A sivatag hercege című darabban a Pécsi Nemzeti Színházban. A gyerekeknek semmi másra nincsen szüksége, mint mindkét szülő jelenlétére, idejére. Nekünk későn születtek a gyerekeink. Olyan a szakmánk, hogy magunk osztjuk be az időnket.

Sok mindent csináltunk, mielőtt megszülettek. Rengeteg időnk maradt a gyerekekre. Én elhittem azt, amit Freud mondott, hogy mindenki a zsenivé válás lehetőségével születik. Három éves koruktól minden nap a nyugdíjas tanár Nagymama is foglalkozott velük, Nagypapájuk némettanár, aki minden nap egy-egy németórát tartott nekik, óvodás koruktól kezdve.

Mi a kikapcsolódás nektek?

Misi: A zene. Hegedülök a zongora mellett, de három sportot is űzök.

Dani: Bármi, ami nem tanulás, az kikapcsolódás.

Mennyire vagytok ti benne a mai magyar valóságban?

Misi: Pont annyira, amennyire kell. Dani inkább, mert ő Budapesten naponta két órát utazik. Nekem sok dolgom van, és magántanulóként nem jut időm gyalog közlekedni. Egy koncertre rengeteg idő felkészülni.

Hány órát gyakorolsz?

Négyet-ötöt legalább, de ha tudok, hatot is. Kotta nélkül szeretek játszani, ehhez sokat kell gyakorolni. És nem szeretek romantikust csinálni Mozartból, mindent ki kell dolgozni. A zongoratanárnőm, Megyimóreczné Schmidt Ildikó még az iskolai szünetben és hétvégéken is órákat tart nekem. Rendkívüli tanár, elmondhatatlanul sokat köszönhetek neki.

A kortársaiddal tudsz még beszélgetni?

Ha eljutok iskolába, akkor igen. Így nagyobb érték, ha elmegyek, mintha minden nap látnának. Hetedik osztály félévéig minden nap jártam iskolában, azután kellett magántanulói kérvényt benyújtanunk.

 

Nem viszonyulnak másképp hozzád?

Kicsit nyitottabbak lettek a Virtuózok óta, de előtte is jóban voltunk. Voltak koncertjeimen. Az egyik énekes dalát még másnap is énekelték. Ha tetszik nekik, poénra veszik.

Szoktál a kortársaiddal szórakozni járni?

Igen, van egy nagyon jó barátom Bogner Marcell, akivel már születésünk óta ismerjük egymást. Rendszeresen járunk moziba, sokat focizunk, nyáron a Balatonon vitorlázunk, teniszezünk, gokartozunk. Az osztálytársaimmal is szoktunk focizni az iskolában. Néha elmegyek hozzájuk, de az iskolai együttlét tökéletesen elég. A többi időmben gyakorlok. Nehéz darabokat tanulok, felnőtteknek valót, azokat ki kell dolgozni. A sok koncert, amit adok, azért jó, mert újra és újra visszahívnak a zenekarok. Így elkezdődött valami, ami lehet akár egy zenei karrier is.

Meddig van tele a naptárad? Interjúidőpontot is nehezen tudtunk egyeztetni.

Jövő októberig már nem is tudok nagyon többet vállalni, annyi a felkérés.

János, nem félted a gyerekeidet? Mennyire marad ideje a két fiúnak elücsörögni egy könyv mellett?

Nem aggódom. Misit nagyon érdekli a zene, ez az élete. Neki ez nem munka. A Virtuózok első televíziós közvetítése után, amikor először látta magát a tévében, elbizonytalanodott, de elmagyaráztam neki, hogy a szereplés médiafigyelemmel, felhajtással jár, de ez csak egy külső történés. A lényeg a belső történet.

Balogh Robert

Ezeket olvasta már?