PécsONE

Ha nem mosolyogsz, ki fog rád mosolyogni?

Héra-Tóth Andrea a Pécsi Tudományegyetem Marketing Osztályán dolgozik, coach. Egyetemisták és az egyetemet végzettek (alumnik) kereshetik fel. Eredetileg matek–testnevelés szakon végzett, aztán szerzett marketinges és HR-es diplomát is. A coaching a business világából indult, a vezetők jobbá válása volt a cél, ma jóval szélesebb körben elterjedt.

Egy tanárom javasolta, hogy a coachinggal kellene foglalkoznom. Amikor elvégeztem a képzést, megtaláltam az összefüggést abban, hogy amikor a matekot tanítottam, sokszor fontosabbnak éreztem a tananyagnál a gyerekek lelkét.

Mivel keresnek meg az egyetemisták vagy a már végzettek?

Én is sokáig kerestem önmagam, eltartott tizenöt-húsz évig is, így átérzem a pályaválasztók nehézségeit. Ritka az a tizennyolc éves, aki az egyetem kapuját átlépve már tudja, hogy mi szeretne lenni, s az elképzelését véghez is viszi. A hozzám hasonló későn érő típusnak lehet, hogy jót is tesz az, ha több területen kipróbálja magát. Aki tudatosabb, azt abban tudom segíteni, hogy meglássa miben jó, mit tesz szívvel-lélekkel. Aki még nem biztos a döntésében, őt abban támogatom, hogy ismerje meg valódi önmagát, megerősítem, hogy azzal semmi baj, ha az út elején még nem egyértelmű az életpályája, és átbeszéljük, hogy mi lehet számára a legjobb eredmény.

Fotó: Sasvári János

A mai egyetemeken inkább képességeket tanítanak, semmint egy konkrét szakmát, mert annyira dinamikusan változnak a munkaerő-piaci követelmények. Mennyire lehet felkészíteni az egyetemistákat?

A mi generációnknak rugalmasabbnak kell lennie, mint az előttünk levőknek, ma már nem feltétlenül érték egy munkahelyen eltölteni egy életet. A most végzős fiatalok még inkább látják, hogy nincsenek kőbe vésett tudások, minden gyorsan változik… Aki nem fejlődik, az lemarad.

A coach és a pszichológus mennyire más eszköztárral dolgozik?

A coach elsősorban jó kérdésekkel dolgozik, a pszichológia eszköztárát korlátozottan használja. A coaching szó a sportból érkezett a segítő szakma területére, ahol a coach (mint edző) az erőforrások megtalálásában és mozgósításában nyújt segítséget, krízishelyzetben nem. Mi nem az okokat kutatjuk, hanem a fejlesztési lehetőségeket. A hogyanokat!

Milyen problémákkal kerestek meg?

Két fő irány van. Az egyikben egy jó döntést szeretnének hozni, vagy a jó célt megtalálni és elérni a karrier területén. A másik irány az, amikor a jelenlegi helyzetben valaki nem érzi jól magát, változtatni szeretne, de nem látja az utat. Segítek másként látni, új alternatívákat keresni, megoldásokat felszínre hozni. Volt olyan ügyfelem, akinek a célja egy vállalkozás indítása volt, de kiderült a beszélgetések során, hogy a munkahelyén miért nem érezte jól magát. Felismerte a környezetében zajló működéseket, meglátta a fejlődési lehetőségeit, elkezdett dolgozni a jobbításon, és már nem akart vállalkozni.

Milyen módszerekkel dolgozol?

Kívülről baráti beszélgetésnek tűnhet. Jól kell tudni kérdezni, ez az egyik titok. A kérdéseimmel nem elvárt választ várok. Sokszor én is meglepődöm a megoldásokon. Fontos volt megtanulnom, hogy ne legyenek feltételezéseim és elvárásaim, hanem hagyjam a folyamatot alakulni. Közben „tükröt” tartok, ami nem azt jelenti, hogy az így is van, hanem azt, hogy éppen ott és akkor ez látszik. Fontos a tudatosítás, amikor megállunk és összegzünk. Szívesen alkalmazom a „két szék” technikát, amikor a legjobb döntés meghozataláért a coachee fizikailag is átül egyik vagy másik székbe (szerepbe).   A „hat kalap” módszer is jól alkalmazható, hogy több szempontból (érzelmi, racionális…) nézhessünk rá egy problémára, megtanít különböző szempontokból koncentrálni, ami megkönnyíti az elemzést. Ahogy az ügyfél kimondja a mondatait, maga is megdöbben, hogy jé, ezt így még nem fogalmaztam meg magamnak. „OH”-kártyákkal is dolgozom – ezek az „Aha-élményeket” segítik elő, és fejleszti  az érzelmi megnyilvánulásainkat. Ha rákérdezek valakinek az erősségeire, akkor racionálisan megfogalmazza, hogy például jól ír, de ha a kártyákat hívjuk segítségül, akkor a rajtuk található festmények érzéseket hívnak elő. Én sokszor teljesen mást látok, mint az ügyfeleim. A képek alá helyezhető szókártyák – a racionalitás – még tovább módosítja a történetet. Az erőforrások feltárására is remekül alkalmas ez a kártya, de még rengeteg más dologra is alkalmazható.

Hány alkalom egy ilyen folyamat?

Átlagosan öt. Valakinek három is elég, van, aki pedig hat-hét alkalomra is elnyújtja. A coaching folyamat végén nagyon fontos az ünneplés, ezzel zárjunk – ha lezárható, s nem három év múltán szerez diplomát valaki.

A sikerekről kapsz visszajelzést?

Az első találkozáskor eldől, hogy az ügyfélnek rám van-e szüksége, tudunk-e együtt dolgozni. Van, akinél egy provokatív coaching jobban működik, van, akinél a szelíd támogatás. Ez olyan, mint az orvos-beteg kapcsolat: bizalmi viszony. A folyamatban sokszor baráti a hangulat, de nem kétirányú a társalgás. Ha el tudjuk fogadni egymást, és kialakul egy bizalmi légkör, szinte barátként válunk el egymástól, annak ellenére, hogy az ügyfél nem tud rólam szinte semmit. Sokan visszajelezték, hogy nőtt az önbizalmuk, lettek belső céljaik, már nem külső, mások által meghatározott céloknak élnek.

Min lepődtél meg leginkább?

Egy hallgató azzal keresett meg, hogy nem találja a helyét, és vissza akar találni a versenysporthoz, mert ott még boldog volt, közben kommunikáció szakon végzett. A beszélgetések során kiderült, hogy imádja a számokat, a racionalitást, és beiratkozott alkalmazott közgazdaságtan szakra. Profi módon elvégezte, ráadásul azt is élvezte, hogy belehalt a vizsgázásba, aztán ezen a pályán is helyezkedett el.

A start up világban örülnek a hibáknak, mert azt vallják, hogy abból lehet a legtöbbet tanulni, a coachingban hogyan kezelitek a hibákat?

Itt is szabad hibázni, ez nem a poroszos iskolarendszer. Jó, hogy előjön a probléma, mert legközelebb tudunk figyelni rá. A coaching edzést jelent, egy boldogabb élet lehetőségét adja, egy elfogadóbb, kiegyensúlyozottabb létet segít elő. Nem egy idealista világot szeretnék festeni, mert ha valakit kizsigerelnek, nem tud szívből mosolyogni mondjuk egy ügyfélszolgálaton, de ilyenkor azt kérdezem, ha nem mosolyog, akkor ki fog rámosolyogni az ügyfelek közül, amiből meg ő töltekezhet? Ha nem mosolyog, akkor még mosolyt sem kap vissza. Volt ügyfelem, aki azzal érkezett hozzám, hogy kiégett, és nem megy tovább. Ilyenkor a döntés felé haladva azon gondolkozunk közösen, hogy tud-e fordítani a jelenlegi helyzetén, vagy ki kell lépni belőle. Ez is egy döntési lehetőség. Nem probléma, csak fel kell ismerni.

Balogh Robert

Ezeket olvasta már?