PécsONE

“Inkább a közönséget ünnepelnénk” - Interjú Beck Zolival

“Inkább a közönséget ünnepelnénk” - Interjú Beck Zolival
Zenél, turnézik, tanít. Családfő, testvér, ismert előadó. Bár ezeknek a szerepeknek a leírása nem több néhány másodpercnél, de benne lenni, az már más kérdés. Beck Zoli egyszerre tartja kézben mindet, és boldogan mesél róla.

Itt a 12. Ördogkatlan, vagyis idén 12. alkalommal koncerteztek a fesztiválon. Van más fesztivál, ahol ennél többet álltatok színpadra?

Ha egy zenekar 19 éve koncertezik, kissé elbizonytalanodik a kollektív memóriája. Talán azért, mert nem is ezek, a számokban mérhető teljesítmények izgatnak minket. Inkább vannak meg eufórikus pillanatok a Katlanból – és ez nagy fájdalmat, kitörölhetetlen fájdalmat is jelent olykor. Cseh Tamás halálhíre a színpadon jutott el hozzánk. Emlékszem, abban a pillanatban szinte lehetetlennek éreztem, hogy folytatni tudjuk a koncertet. De mindenek előtt az eszelősen nagy energia jut eszembe, olyan élmények, ahol a zenekar és a közönség között elmosódnak a határok, az együvé tartozásnak ez a kimerevített pillanata. 
 
Igazi “katlan zenekar” vagytok. Nemrég vettétek fel a Katlanhimnuszt. Mesélj erről a projektről, kérlek. 

Köles Feriék az igazi katlanlakók, évről-évre pörgetik a Faluturisták programot. Matta Lórival a 30Y klipek szinte állandó szereplői, régóta csinálunk együtt minndenfélét. Nemrég pedig írtak egy nagyszerű dalt, olyat, ami három percben képes elmesélni a katlan-élmény egészét. Szóval nem kellett minket nagyon unszolni, hogy csináljuk meg közösen a felvételt. A tempót meg a harmóniákat mindenesetre kicsit fegyelmezettebbé tettük és utómunkázunk rajta még egy kicsit, június 18-án pedig már a dalhoz készült kisfilmmel együtt mutattuk be Budapesten.  

Ha már felvételek, szeretnék gratulálni a magazin nevében a Pécsi Szál című filmhez. Jó visszajelzés ez a zenekarnak. Számodra mit jelent?
 
Örülök annak, hogy Lévai Balázs kitalált egy ilyen áldokumentum-filmet. Pécs kétségtelenül fontos szerepet játszik a magyarországi popzene alakulástörténetében. Amit én láttam azon a néhány vetítésen, amin ott voltam, hogy a nézők jól szórakoznak, sokat nevetnek, és alighanem a film ennél nem is akart mélyebbre menni.  

Milyen távlati terveket szőtök a bandával?

Március végén jelent meg az új lemez, így egész évben játszunk. Ez az, amit egy zenekar leginkább tud és akar csinálni. Ezentúl idén még kétszer – a MüPában és Miskolcon – játsszuk a Resti koncertet Mucsi Zoltánnal, és ahogy minden évben, az őszi koncertturnét december végén Pécsen zárjuk. Közben pedig arra készülünk, hogy jövőre húsz évesek leszünk. Viszont nem magunkat, inkább a közönséget ünnepelnénk, azokat, akik kibírtak velünk ennyi évet.
 
A testvéred gyakorlatilag a kollégád. Milyen befolyással van ez a kapcsolatotokra, és milyen hatással a 30Y-ra vagy a Bezzeg a kurva Beckekre?

Tulajdonképpen nem telik el úgy nap, hogy ne találkoznánk. Állandóan új ötletekkel és tervekkel bombázzuk egymást, és azok egy részét megpróbáljuk megcsinálni, talán egy új Beckek lemezt is a közeljövőben. 
 
Nem szeretnék elmenni a civil foglalkozásod mellett. Hogy fér össze a tanítás a zenéléssel?

De tudod, zenélni vagy tanítani az alapvető attitűdökben, értékpozíciókban nem különbözik, legfeljebb mukamódszerekben. Meg abban, hogy kicsit korábban kell kelni. 

Romológia tanszéken tanítasz, sokat teszel ezzel az egyenlőségért. A társadalom számára fontos feladatot végzel. Mikor és minek a hatására döntöttél emellett?

A tanszéki munkám valóban társadalmi elkötelezettséget is jelent, még akkor is, ha a tudományt művelve azért nem az aktivista akarat kell, hogy meghatározzon. Dolgunk – általában emberként, pláne értelmiségiként – árnyaltan és pontosan értelmezni a világ dolgait. Egy egyre inkább záródó, türelmetlenebb társadalomban pedig a dialógust, az empátiát, az érteni akarást képviselni az ostobasággal, ítélkezéssel szemben. Egyébként épp az elmúlt hetekben találkoztam Fűzfa Balázzsal, nagyszerű tanárommal, aki a közös múltunkból felidézte, amikor hallgatóként az első cigány irodalomról szóló szemináriumot szerveztem a kilencvenes években. Ha ő annak idején nem mutat be Holdosi Józsefnek, akinek a könyveit akkoriban sokat olvastam, talán másként alakul a történetem. 
 
Most más vizekre evezek. Mit tervezel a nyár hátralevő részére?

Ahogy a koncertnaptárat nézem, nyaralás augusztus végén, szeptember elején fér majd bele. És ez különleges év, mert általában nem szokott beleférni egyetlen nap sem. Egyébként meg játszunk és sokat ülünk a zenekari buszban. Az Ördögkatlanon pedig még évad előtt az új szerzői estem bemutatóját csinálom, szóval amikor nem játszunk, azt írom. 

Fotó: sinco

Programajánló