PécsONE

„Úgy akarok élni, ahogy élek." - Interjú Herczeg Adriennel

„Úgy akarok élni, ahogy élek." - Interjú Herczeg Adriennel
„Úgy akarok élni, ahogy élek. És szerencsére ezt egyre gyakrabban elmondhatom magamról. „

Egy ideje a szabadúszó létet választottad, kérlek, mesélj erről miért döntöttél így?

Ez most mar a második évadom, hogy szabadúszó vagyok, és nagyon élvezem. Egy csomó előnnyel jár, illetve én főként csak azokat tapasztalom, egyelőre . Azt azért mindig el szoktam mondani, hogy szabadúszni úgy jó, ha van munkád. Nekem ez szerencsére eddig megadatott. Próbálok a Pécsi Nemzeti Színházban két darabban, ez tavaly is így volt, Az Öldöklés Istenét játszom Pesten az Átriumban ,és még maradt előadásom a Jurányiban és a Vígszínházban is. Ezek mellett van még egy sorozatunk,amit három éve csinálunk, a Kortalan Kortárs-t a Mozsár Műhelyben, szintén Budapesten. Adott egy hívószó amit mi találunk ki (Fodor Annamária, Herczeg Adrienn és Bodor Németi Gyöngyi), és arra, kortárs szövegekből, zenéből előadást teszünk össze, minden hónapban mást. Ez egy olyan szívszeretet meló, ami igazán karbantartja az agyunkat. Rengeteget kell rá készülni, elképesztő mennyiséget olvasunk, néha kicsit bele is halunk, de azt érzem megéri. Októberben voltam 40 éves és valahogy így képzeltem el az életem, ahogy zajlik. Azt is mondhatnám kicsit túlozva, hogy ott tartok ahol tartani szeretnék. Nagyon jól van kiegyenlítve a mérleg nyelve a munka és a magánélet között , hiszen a családom itt van Pécsen, alkalom adtán feljárok játszani Budapestre, de lakni ennél jobb helyet nem tudnék elképzelni. Az a fajta biztonság nincs meg, amit egy fix társulat adhat, cserébe viszont ott van a szabadság. Azt érzem, hogy úgy tudok bánni az időmmel ahogy szeretnék és ez csodálatos. Például az egyik legnagyobb dolog amit idén megtehettem, hogy sok-sok /14/ év után, a születésnapomat nem a színházban töltöttem. Na, ezt látod, csak szabadúszva lehet megcsinálni.

Van, vagy volt olyan szerep, amire nagyon vágytál?

Sose volt. Ahogy jönnek a szerepek, úgy jövök rá, hogy jé ez nem jutott volna eszembe magamról, de milyen jó ezt is eljátszani.

Havi 15 előadásod van. Hogy bírod energiával?

A 15 előadás nagyon ideális, jelenleg tökéletesen egyensúlyban van. Az utóbbi időben, a Vígszínházban az volt a „problémám” hogy havonta 5 előadásom volt,ott álltam tele energiával és ez nekem nem volt elég. Most bőven kielégít ez a 15, úgy érzem, teljesen rendben van, kellő képpen leköti a kreativitásomat.

Februárban Főfőnök premier, árulj el néhány érdekességet a darabról!

Lars von Trier, sajátos fekete humorral és kicsit furcsa figurákkal. Úgyhogy szerintem mindéképpen érdemes lesz megnézni. Paczolay Bélával többször dolgoztam már együtt színházon kívül, ő alapvetően filmrendező, szeretek vele dolgozni. Teljesen más látásmódot képvisel a filmes háttere miatt, mint az "átlag" vagy "csak" színházi rendezők. A darab attól izgalmas nekem , hogy az IT világban játszódik,ráadásul Dániában amiről azért az emberek többségének nem sok fogalma van. Legalábbis számomra teljesen ufó ez a környezet. Attól, hogy ez egy könnyedebb darab, talán azok is tudnak vele menni, akik ugyanúgy vannak ezzel, mint én. Érdekes és különc jellemek bontakoznak ki benne. Akiknek van főnöke, kollégája,vagyis majdnem mindenki azok egymásraismerhetnek benne és higgyék el, nagyon jó kis történetet fognak kapni.

Téged egy közvetlen, mindig mosolygós, mindenkivel egy-egy kedves szót váltó emberként ismernek. Ez a „pécsiség” megvolt már benned, vagy megfertőződtél?

Ez nem Pécsen alakult ki, hiszen falusi lány vagyok. Mindig extrovertált voltam. Nem vagyok hajlandó belesni ebbe a színész vagyok, dőljünk hasra szerepbe. Engem ez a felszín soha nem érdekelt. Nekem ez a munkám, semmivel nem érzem különbnek magam, mint egy akármilyen más foglalkozású ember. Nálunk nem volt színész a családban, szóval nem örököltem semmit ebből a látásmódból, én az vagyok, te nem, semmi több. Amúgy imádok Pécsen élni, gyerekkel, családdal el nem tudnék jobbat képzelni.

A következő generációk sorsát a szíveden viseled, hiszen színjátékot tanítasz Pécsen.

Igen, két éve tanítok a művészetiben, most végzősök a „gyerekeim”. Idén elindult mellette egy felnőtt oktatás is, ami még nagyon gyerekcipőben jár, de azon vagyunk, hogy egyre jobb és jobb legyen.Úgy kell elképzelni, mint egy színitanodát, de egy nappali iskolarendszer keretén belül.Esély és lehetőség azoknak, akiket nem vesznek fel a budapesti vagy a kaposvári színműre. Szigorúan hangzik, de jelenleg, ha nincs diplomád, szinte esélytelenként indulsz a szakmában.

Mecseki tigris, mesélj, mire számíthatunk!

Szerintem egy nagyon fontos előadás. A K2 színház társulatából vannak benne többen is. Benkó Bence rendezi és Fábián Péter írta, két nagyon fiatal, agilis színházcsináló ember. Péternek például ez a diploma munkája. Kimondottan jó dolog volt velük dolgozni, nagyon fontos találkozás volt. Rég éreztem ennyi energiát, tettvágyat egy-egy próba során, mint most. A darab az öncenzúráról szól nagyon leegyszerűsítve. Jó benne kimondani olyan dolgokat, amit néha nem illik, vagy nem lehet. Többet nem lövök le belőle, látni kell! Annyit elárulok, hogy tigris nincs benne. Vagyis van, de nem úgy

Divat mostanában a fiatalokra panaszkodni, hogy semmi nem köti le őket. Mit gondolsz, a színház mennyire tudja megszólítani őket?
  
Azt látom hogy nagyon sokfélék azok a fiatalok akik színházba járnak. Van, aki a telefonját nyomogatja előadás alatt, van, aki a végén döbbenten üll, hogy ez mi volt, de olyan is van aki azt mondja, ez tök jó! Az biztos, hogy annyira fel van gyorsulva a világ, hogy egy Csehov drámával nem lehet megfogni, lekötni őket. Néha a legmeglepőbb dolgok tetszenek nekik. Érzelmekről nem klasszikus műveken át lehet velük beszélni. Meg kell találni azt a formát, ami leginkább közel áll hozzájuk és ott kell erősen fogalmazni az ő nyelvükön.Ha erre képesek vagyunk, akkor még nincs veszve minden! 
 

Programajánló