PécsONE

„Inkább csak maradok, aki voltam” – Lovasi András interjú

„Inkább csak maradok, aki voltam” – Lovasi András interjú

Szokták mondani: vannak emberek, akiket nem kell bemutatni. Ilyen Lovasi András. Első, híressé vált zenekarával nem csak új stílust, hanem –túlzás nélkül – életérzést teremtett. A közönség több mint 30 év után is ugyanazzal a lelkesedéssel fogadja, mint mindig. És még hosszan sorolhatnám, folytatva tavaly megjelent könyvével, vagy készülő albumával. Utóbbiról mesél a legszívesebben, de az új családtagot és a hagyományos év végi koncertet sem hagyhattuk szó nélkül.

 

Először is gratulálok a kisfiadhoz! Érkezése kerekestül felforgatta a mindennapokat?

Nem annyira, sőt direkt jó volt, hogy többet voltam otthon, az új albumom dalaiban például sok régi félbehagyott ötletemet is befejeztem és volt időm gitározgatni, míg vigyáztam a gyerek álmát.

 

Nemrég nyilatkoztad: „Az utolsó 10-15 évet kicsit eltököltük…” Kifejtenéd ezt a megragadott mondatot?

Sajnos nem tudom mire gondolhattam. Mivel az interjúkban gyakran ugyanazokat a kérdéseket kapom, gyakran válaszolok rá olyat, ami legalább engem szórakoztat. Talán arra gondolhattam, hogy sokkal több mindent csináltam egyszerre, mint régebben, amikor csak egy zenekarban játszottam, és szétforgácsoltam néha az energiáimat, fene tudja.

 

Több mint 300 dal után, melyek szinte kivétel nélkül megállják a helyüket versként is, nevezhetlek költőnek?

Közepes vagy rossz versként biztosan megállják a helyüket, de én jó dalokat akarok írni.  Én azért fabrikálok szövegeket, hogy dalok szülessenek belőlük, ezért dalszövegíró vagyok. Van átjárás a két dolog között, de én nem vagyok, és nem is szeretnék költő lenni.

 

Nyíltan vállalod a véleményed, legyen szó közéletről vagy más „komoly dolgokról”. Ebben a szerepben ez mennyire szerencsés?

Hidd el, sokkal szívesebben mesélek a munkámról, a terveimről, mert ezeket inkább komolyan veszem, de ezek, -bár igyekszem az interjúimban minél többet beszélni erről,- általában nem kapnak vastag betűt, címlapot. Valamiért az utóbbi években elég szerencsétlenül ilyen megmondó ember lett belőlem, mert, ha kérdezik a véleményem én még elmondom, ellentétben sok-sok hallgatagabb közszereplővel. Pedig nyilván jobban járnék, ha nem tenném. Aztán ha egy interjúba bekerül egy fél mondat a politikáról, biztos az lesz kiemelve. Amúgy nem gondolom, hogy a közélet olyan nagyon komolyan vehető dolog lenne. Inkább vicces vagy szánalmas végignézni, hogy jobb és kevésbé jó ismerőseim milyen látványos fordulatokra képesek, hogy alkalmazkodjanak a világ új keletű kihívásaihoz. Hát én már inkább csak maradok, aki voltam. Jobb így nekem, sose akartam a győztesek ügybuzgó, nyomuló brancsába tartozni.

 

Nagyon meghatározó vagy ebben a macskaköves városban, rajtahagytad a kezed nyomát Pécsen. Jó érzés erre visszagondolni?

Nem szoktam ezzel nap mint nap találkozni, ha Te azt mondod, hogy így van, az jól esik, igazán hízelgő.

 

Azt hiszem a következő kérdéssel egy egész város nevében várom a választ. Miért mentél fel Pestre?

A munkám és a magánéletem is úgy alakult, hogy egyre többet voltam Pesten. Viszont lakcímkártyámon még pécsi cím van, adót is ide fizetek. A még meglévő stúdióm, az új felvételek, és persze a szüleim miatt pedig gyakran járok haza. Szóval vannak még gyökereim a hazai földben.
 

A decemberi lapszám megkívánja: hogyan készülsz a karácsonyra és már hagyományos Kodály Központos Kiscsillag koncertre?

Gyűjtöm az ötleteket, milyen ajándékok legyenek, ennyi egyelőre. A Kodályban sok régi dal lesz, még 1-2 Kispál is becsúszhat, de persze játszunk az új albumomról is, mert hangvétele, személyessége miatt jól működnek majd a Kodály terében - szerintem. És lesz vendég is, Falusi Mariann hangján néhány dalunk teljesen újjászületett. Nagyot szólnak tényleg.

Fotó: Sarkadi Bálint

Programajánló