PécsONE

„Az agyam egy zenei boszorkánykonyha” – Frenk

„Az agyam egy zenei boszorkánykonyha” – Frenk
Stílusa, jelenléte, zenéje, munkássága határozza meg a magyar alternatív zene már-már kultikus képviselőjét. Több mint egy zenész, velejéig művészi attitűdű előadó. Frenkkel szenvedélyéről, a zenéről, érdekes backstage történetekről és négylábú kedvencéről beszélgettünk.

Játszottál korábban a Hiperkarma, Quimby, Kispál és a borz, Balaton és PUF együttesekkel is. Igazi szabadúszó vagy. Szeretsz keresgélni, kísérletezni?

Ha nem kísérletezel, nem keresel új dolgokat, akkor unalmassá és sekélyessé válsz. A bevált, megszokott dolgok ismételgetése egyenlő a művészi kiégéssel. Erre számos példám lenne, de ezt most hagyjuk. A legtöbb zenekarban mint problémamegoldó vettem részt, ha lebetegedett vagy kiesett valaki, akkor nekem szóltak, mert kevés próbával, viszonylag magas színvonalon tudtam lenyomni a műsort. Csak a Hiperkarma volt más, mert ott kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenöt évig toltam a zenekar szekerét, de egyrészt szétment a kezem, másrészt fullasztóvá és unalmassá vált számomra az egész. Mind zeneileg, mind emberileg nagy igényű vagyok. Mindig keresgélem, mit tudok összekeverni mivel, hogy abból kijöjjön valami fogyasztható muzsika. Az agyam egy zenei boszorkánykonyha, és igyekszem nagyon ízlésesen fűszerezni.

Jelenleg a Budapest Bárban és a Braindogsban játszol, mellette pedig saját koncerteket is adsz. Melyik zenekar áll hozzád közelebb? Persze, ha valamelyik közelebb áll.

Mindegyiket nagyon szeretem, de nyilván a saját zenekarom. Olyan bandát szedtem össze, hogyha meghallgatod leesik az állad, ezt biztosan megígérhetem. És nagyon szeretném, ha ezt minél több ember megtudná.

Több lemezednek, például a legújabbnak, a Magyar pszichónak mindegyik számában te játszol a hangszereken. Mi ennek az oka? Kevés olyan magyar lemez van, amit egy ember alkotott meg teljes egészében, zenével és szöveggel együtt.

Már az előző két lemezemet is ezzel a módszerrel vettem fel. Sokkal gyorsabb és kifizetődőbb. Amit a fejemben hallok egy dal megszületésénél, azt csak én tudom úgy eljátszani. Általában nagyon konkrét dolgokat akarok hallani a felvételeken, ütemről ütemre minden egyes hangnak és hangszernek megvan a funkciója, semmi kamuzás. Néha még le is kottázom. Abszolút kötöttfogású zene, és szórakozni is lehet rajta, ha akarsz. Még a női vokálokat is én énekeltem fel.

Mióta részese a zene az életednek?

Idegesítően sírós kisbaba voltam, nem nagyon lehetett magamra hagyni. De ha anyámnak le kellett menni boltba, csak felrakott egy lemezt, és kuss volt, tág szemekkel és fülekkel figyeltem. Aztán ha lejárt a lemez, indult a bömbölés. Háromévesen már ütöttem a lábasokat, hatévesen kezdtem el gitározni magamtól. A-dúr, D-dúr, E-dúr, és már el tudtam játszani egy Elvist, vagy valami rock ’n’ rollt. Kilencévesen volt az első bulim egy gimis metál zenekarral. Úgyhogy harmincegy éve csinálom. Tizenegy éves voltam, amikor beleszerettem a zongora hangjába, kisebb darabokat kezdtem írni, komolyan érdeklődtem a klasszikus zene iránt, de a rock meg a szórakozás győzött. Jártam konziba meg főiskolára, de sehol nem láttak szívesen egy ilyen bajkeverőt, egyiket sem fejeztem be.

Viszont egy négylábút felneveltél. A macskádat, Piafot Pécsről vitted haza magaddal. Hol találtál rá?

Ha jól emlékszem, neten találtuk, különbözött a tesóitól, teljesen másképp nézett ki, és már fotó alapján látszott, hogy őrült. Ő KELL, gondoltam. Úgyhogy amikor a Pécsi Est Caféban játszottunk, felszedtem a parkolóban a kiscsajt. Két hónapos volt. A velem eltöltött első estén végighallgatta a koncertet a backstage-ből. Az előadás után az akkori dobosom kissé betintázva dührohamot kapott, felpofozta az akkori gitárosom, sörösüvegeket csapdosott a falhoz, majd vörös fejjel üvöltötte, hogy ő a világ legjobb dobosa, miközben egy pizzán ugrált. Én szedtem le róla a kidobókat, vitték ki megverni. Szegény Piaf csak nézett, de nem volt megrémülve. Szóval elég emlékezetes este volt.

Az említett személy mit szól az otthoni zenéléshez?

Jaj, nagyon szereti, ha gitározom, szokta is nyalogatni a kezemet, de sokszor elalszik rá, valamikor meg eleve alszik, amikor elkezdem. Szereti a zenét, David Bowie a kedvence. Nagyon jóságos és okos kis lény. Mindent tud rólam. Például azt utálja, ha iszom (mármint alkoholt). Akkor nem áll velem szóba, és nem hagyja, hogy hozzáérjek, ilyenkor haragszik rám.

Talán választott házi kedvenced történetéből kifolyólag is nem állhat messze tőled a város. Szeretsz Pécsett koncertezni?

Azt hiszem, a vidéki városok közül Pécsett volt a legtöbb koncertem. Szeged mellett a másik kedvenc városom. Imádok itt játszani, szeretem az itteni embereket, nagyon jó zsűri.

Amikor elég a munkából, és feltöltődésre van szükséged, hova vonulsz el legszívesebben?

Ha épp van pénzem, akkor elutazom nagyon messzire, általában januárban. Legutóbb Mexikóban voltam majdnem egy hónapig. Utána hagytam ott a Hiperkarmát. Ilyenkor van idő átgondolni a dolgokat. Most nagyon sok dolgom van, úgyhogy ez most nem megvalósítható. Ilyen esetben a feltöltődésre egy megoldásom van: SEX.

(V. N.)

 

Fotó: Száraz Kata

Programajánló